Idézetek a féltékenységről
Az irigység és a féltékenység azért értelmetlen és azért butaság, mivel mindenki egyedi példány, tehát összemérhetetlen, összehasonlíthatatlan.
Az asszonyi féltékenység igen erős démon, úgy mondják, még a halálban sem hagyja el a fehérnépet.
Ha jó nő szolgál fel, nincs férj a világon, aki a felesége szemében elfogadhatóan viselkedne. - Tonikot szoktál inni, most miért gyömbért kértél? - kérdi az asszony a pincérnő távozása után. - Gyömbért kívánok - feleli a férj. - Aha, tudom én jól, hogy te mit kívánsz. - Miért? Szerinted tonikot?
Akik bizonytalanok önmagukban, nem engedik el a párjukat, mert folyton attól rettegnek, hogy a szerető jobb lesz, vagy kitúrja őket.
Azért vagy féltékeny, mert egyszerűen nem hiszed el, hogy méltó vagy mások szeretetére.
Féltékenység... ez juttatja az embereket az ördög karmai közé... sőt ez maga az ördög!
A szerelem olyan, mint a gyöngyvirág: amíg virág, addig éltet, ha gyümölcs lesz belőle, akkor megöl. Pedig az a gyümölcs: a féltés.
Nagyon nehéz örülni a szerelmed boldogságának, ha azt valaki mással találta meg.
A féltékenység megöli a szeretetet. Ugyanis bizalmatlanságra utal. Márpedig bizalom nélkül nincs szeretet. Ha a párod sokat féltékenykedik, előbb vagy utóbb sem tisztelni, sem szeretni nem tudod.
Az egyháznak nincs igaza. A kétségbeesés nem a legszörnyűbb főbűn. A féltékenység az. Sokkal összetettebb.
Így megy ez: beleszeretsz egy lányba, csak azért, mert a puszta látványától remegni kezd a térded. Beleszeretsz, aztán reszketsz, nehogy lelépjen.
A valóban féltékenyek számára nincs sürgetőbb dolog, mint hogy azzal háljanak, akiről azt hiszik, hogy máris elárulta őket. Nyilván újra és ismételten meg akarnak győződni róla, hogy ez az ő drága kincsük még mindig az övék. Birtokukba akarják venni, ahogy mondani szokták. De meg azért is teszik, mert közvetlenül utána mindjárt kevésbé féltékenyek. Mert a testi féltékenység a képzelet következménye, de ítélet is magunk felett.
A féltékenység az az érzés, amely azt súgja nekünk: "mindent elveszíthetsz, amiért annyit küzdöttél". Minden másra vakká tesz, mindenre, amiben örömünket leltük, a boldog pillanatainkra és az olyankor még tovább mélyült kötelékeinkre.
Mert lüktetve fáj a fejem, szívemre nyirkos kétkedés nehezül. Mi célja, mondd, mi célja van szerelemnek itt és másfelé bárhol?
Egy férfinak nincs ínyére, ha a lány régi udvarlókat emleget, van úgy, hogy belemérgez a csókba a múlt, az embernek arra kell gondolni, és milyen józanító ez, hogy vajon a másik ugyanígy csókolta-e, és ugyanilyen fátyolos volt-e a nézése, ha a másik szemébe nézett a csók után?
Facebook
Pinterest