Idézetek a felfogásról
Lám, az egész élet csupán nézőpont kérdése. A szomorú persze nem lesz ettől vidám, ám ha így nézem, talán később leszek totál neurotikus. Ily módon egy lelket már megmentettem, nemde?
Csaljanak meg inkább, mintsem hogy mindétig résen kelljen állanom a csalókkal szemben.
Azt hinni, hogy a jövő nincs, mert mi még nem ismerjük, annyi, mint azt hinni, hogy egy könyv nincs befejezve, mert mi még nem olvastuk végig.
Baj - kétféle: a mi balszerencsénk és a mások sikere.
A városi kultúra a saját szempontjai, a saját elfogultságai alapján ítél meg másokat, és valójában mindenfajta megítélés, a jónak és rossznak latolgatása, kultúrafüggő dolog. Nagyon kevés olyan érték van, ami minden kultúrában megtalálható. Ezek legtöbbje biológiával kapcsolatos, mint az élet tisztelete, a gyilkosság, kínzás elítélése vagy éppen a szülők tisztelete.
Néha a pokolba kívánom a színjátszást, de aztán rájövök, hogy dolgozhatnék akár egy cipőboltban is. Színésznek lenni mégiscsak menőbb.
Egyikünk sem képes fölfogni, hogy végtelen hosszú időn keresztül nem létezünk majd. Furcsa, milyen gyötrelmes számunkra ez a gondolat, holott azt tökéletes egykedvűséggel vesszük tudomásul, hogy végtelenül hosszú idő előzte meg a létezésünket.
Az ember számtalan elméletet gyártott a helyes és helytelen, a jó és a rossz fogalmainak eredetéről. De ritkán származtatta fogalmaikat valóságos forrásból, magából az emberből. (...) Azt hitte, hogy a jó és a rossz fogalma valamiből fakad, ami rajta kívül van.
Szép vidék sás nélkül nincsen, hegyvidék forrás nélkül nincsen.
A dolog lényege, azt hiszem, hogy ne úgy gondoljunk a halálra, mint valaminek a végére, hanem inkább úgy, mint a költségcsökkentés egészen hatékony módjára.
A jóság. Az mindig konkrét helyzettől függ. Van, amikor a konok számonkérésem tesz jót a másiknak, van, amikor az ellenkezője. Magára kell hagynom, hogy jót tegyek vele, a másiknak a kezét sem szabad elengednem. Lehet a haragom is jóság.
A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.
Az emberek kezdenek büszkék lenni rá, hogy nem szoktak gondolkodni. Egy ismerősöm olyan fölénnyel és lenézéssel bizonyítgatta nekem, hogy ő nem ért engem, mintha ez reám nézve volna megszégyenítő és nem őrá nézve.
Az egérnek lakásom palota A lónak a kutyaól kalap A gyufának börtön a skatulya Nem kérnek szappant a halak A légynek a légyfogó vacsora A sasnak a távcső is kancsal A macskának nyávogás muzsika A patkánynak denevér angyal.
Szabad vagyok! - mondta a majom a rácsnak. Én nem! - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak.
Facebook
Pinterest