Idézetek a felfogásról
Jó dolog gyertyát gyújtani, de élvezetesebb a sötétséget szidni.
Az emberek nem azt látják, ami ténylegesen van, hanem aminek a látására tanították őket.
Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
Kik vagyunk? Kicsoda ön, ki vagyok én, kik a többiek, és kik azok, akik már nincsenek többé? Melyik a valóságos: a tükörkép, vagy az, aki a tükör előtt áll? Az élő, vagy az emlék, a kép, amelynek már nem fáj semmi?
Nézi a csillagot a paraszt. Neki csak fehér szikra. Nézi a csillagot a tudós. Neki egy távol kerengő világ. Nézi a csillagot a bölcs. Neki egy fénylő útmutató az Örökkévalóság felé.
A szegények azt gondolják, boldogok lesznek, ha meggazdagodnak. A gazdagok azt gondolják, hogy boldogok lesznek, ha megszabadulnak a gyomorfekélyüktől.
Amíg mások gazdagságért küszködnek, a megvilágosodottak, elégedettek lévén azzal, amijük van, küszködés nélkül birtokolják azt. Elégedettek lévén a kevéssel, olyan gazdagok, mint a királyok. A király pedig koldusszegény, ha a királysága sem elég neki.
De míg te azt hiszed, hogy a tiéden kívül nincs más igazság, vannak emberek, akik másként látják a dolgokat. Ők is hisznek valamiben.
Kitartó fegyelemre és komoly gyakorlásra van szükség, hogy feladjuk mentális szokásainkat, és egy új látásmódot fedezzünk fel.
A dolgokat az eszeddel és a lelkeddel kell felbecsülnöd.
Kevés pénzért nem érdemes hazudni; sok pénzért meg veszélyes.
Ha egy kultúrából egyszer kicsit hosszabb időre kilépsz, (...) egy új nézőpontot nyersz. Elkezded a saját kultúrádat, a saját viszonyaidat ehhez a kultúrához képest kívülről szemlélni. Olyan nézeteket látsz, amelyet csak kívülről lehet konstruálni. Ez nem bűn, eltévelyedés, hanem csupán a nézőpontváltozás következménye.
Ha tisztálkodunk: eltávolítjuk a koszt - m á s közelébe.
Periférián lenni, kívül lenni, oldalnézetből vagy alulnézetből látni a világot, a társadalmat, saját életünket, azt is jelenti, hogy az ember sok tekintetben élesebben lát, mint amikor elfogadja a kész sablonokat, bevett nézeteket.
- Hova megyünk? - Nem tudom - mondta. - Csak úgy megyünk. - De ez az út nem vezet sehová - mondtam neki. - Az nem számít. - Miért, mi számít? - kérdeztem kis szünet után. - Csak hogy rajta vagyunk.
Facebook
Pinterest