Idézetek a fejlődésről
Egy intelligens közönséget igenis meg lehet változtatni.
A szerelmes filmekben az igazi kaland a happy end után kezdődik, s ezt abban az izgalmas kérdésben lehet összefoglalni, hogy mit sikerült szereplőinknek megtanulni ahhoz, hogy életük végéig boldogan élhessenek együtt.
Minden lény átmeneti jellegű boldogságra törekszik, miközben megpróbálja magát távol tartani a szenvedéstől. A megvilágosodás azonban olyan felülmúlhatatlan boldogság, ami nem tűnik tova, nem múlik el. Súlyos hiba lenne lustaságból vagy a képzelőerő hiánya miatt a tudatot elzárni önmaga leggazdagabb lehetőségeitől. Aki megragad egy fogalmi szinten, ahol saját testével és tulajdonaival azonosítja magát, az abszolút szinten nem képes másokon segíteni, és kevés vigaszra lel, amikor eléri az öregség, a betegség, a halál és a veszteség.
Csend és magunkra fordított idő nélkül soha nem leszünk képesek felfedezni a rossz tulajdonságainkat, illetve az erényeinket. Nemcsak azt felejtjük el, kik vagyunk, hanem azt is, kik szeretnénk lenni.
Hányszor történt veled valami olyasmi, amit nem szerettél? És hányszor volt, hogy a kezdeti negatív tapasztalat gazdagabbá tett téged, új lehetőségeket kínált: - erősebbé tett - megismertetett új emberekkel - lehetővé tette, hogy tisztábban lásd az emberi természetet - képessé tett rá, hogy mélyebben megértsd a saját létedet. A helyzetek és körülmények nem rosszak. A döntéseid, ahogy azokat kezeled, irányítást biztosítanak a számodra, és lehetővé teszik, hogy megszabadulj minden negatív dologtól. A békéhez vezető úton ne hagyd, hogy látszólag negatív események átvegyék fölötted az irányítást, és uralni kezdjék a gondolkodásodat. Ehelyett inkább arra figyelj, hogyan fejlődhetnél tudatosan a tapasztalat által!
Az élet akkor változik, amikor mi is változunk.
Az emberek többsége úgy él, ahogyan a folyók folynak - lejtőn lefelé haladnak, egészen addig, amíg valamilyen akadály meg nem változtatja a folyásirányukat.
Az ember járja a maga lejtőjét - csak az a fontos, hogy ez a lejtő felfelé vezessen.
Kialakulatlan teremtmények vagyunk, csak félig készek, amíg egy nálunk bölcsebb, jobb és értékesebb valaki - s egy jó barátnak ilyennek kell lennie - hozzá nem segít, hogy esendő és gyarló természetünket tökéletesebbé tegyük.
A lemondás nem csak elvesz tőlünk, hanem hozzá is tehet valamit az életünkhöz. (...) Ma már tudom, hogy nem az a fontos, mit tagadunk meg magunktól, hanem az, hogy ezt miért tesszük. Ha ugyanis olyasmi a cél, amitől jobbak, szerethetőbbek leszünk, akkor a veszteség groteszk módon nem ellop valamit, hanem ellenkezőleg: általa teljesedünk ki igazán.
A rácsodálkozás a megértés kezdete.
Tudománya kellene, hogy legyen az elkeseredésnek. Az embereknek szükségük van a nehéz időkre, az elnyomásra, hogy pszichikailag megizmosodjanak.
A teremtés benne rejlik a legapróbb részletekben is.
Amint egy nehézséget legyőztél, látni fogod, hogy az megismétlődik egy magasabb, kifinomultabb szinten. Ez ugyanaz a benned rejlő alapvető gyengeség, amivel kénytelen vagy kifinomultabb formában szembenézni.
Kétféleképpen lehet emelkedni ezen a világon: vagy szorgalommal, vagy a mások butasága révén.
Facebook
Pinterest