Idézetek a fejlődésről
A kicsi ember (a gyerek) nem azt felejti el, amit tanult - legfeljebb azt, akitől tanulta. És ez lényeges különbség. Nagyon-nagyon fájó különbség, de legalább annyira vigasztaló is.
Minden állandóan változik. Semmi sem maradhat meg, ami nem újul meg folyamatosan.
Ne hagyd, hogy a megszokás csábítását biztonságnak érezd: ha egy hosszú időn át begyakorolt módszer használhatatlan lesz, akkor felkészületlenül állsz az új helyzet előtt.
A szabad és elmélyült gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.
Talán a "jó" dolgok tesztek voltak, egyik-másik valószínűleg igencsak nehéz; a "rossz" dolgokat pedig ajándékba kaptuk, hogy segítsenek felnőni: problémákat azért, hogy megtanuljuk elkerülni őket, rossz szokásainkat, hogy változtassunk rajtuk, feltételeket, hogy elfogadjuk, leckéket, hogy megtanuljuk, dolgokat, hogy megváltoztassuk - mindezek lehetőségek arra, hogy megtaláljuk a Bölcsességet, a Boldogságot és az Igazságot.
A tapasztalat a legjobb tanár.
Donatien Alphonse Francois de Sade
Az elvétett mozdulat a sikerült mozdulatot szolgálja. A sikeres mozdulat pedig felmutatja a közösen keresett célt annak, aki elhibázta a magáét.
A változások, amiket a sors idéz elő az emberekben, kedvezőek, csak meg kell tudni fejteni, ami bennük rejlik.
A Bölcsesség, Boldogság és Bátorság nem várnak valahol túl a láthatáron, egy nyílegyenes út végén; egy állandó körkörös folyamatnak a részét képezik.
Valahányszor elértük a célt, úgy találjuk, hogy nem is olyan izgalmas, mégis azonnal ráhajtunk, hogy elérjük a következő, az utána következő és az az utáni következő célt. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a célok nem számítanak. Nagyon is számítanak, már csak azért is, mert miközben elérni igyekszünk a célokat, fejlődünk, s végül bölcsebbé, boldogabbá válunk, satöbbi. Ha elrontunk valamit, attól szerencsétlenek, dühösek, zavartak leszünk. A cél tehát jót tesz, és használ nekünk, már csak azért is, mert jótékony fejlődést biztosít. Ám ettől eltekintve is, a folyamat az, ami igazán fontos.
Az embernek szüksége van a benne rejlő rosszra, hogy elérhesse a benne rejlő jót.
Akkor jönnek a fölfedezések, amikor az ember felkészült rá.
Ahogy elképzeljük, hogy önmagunktól különbözőek is lehetnénk, valójában máris jó úton vagyunk afelé, hogy tényleg különbözők legyünk.
Az ember egyedfejlődése nem egyszerű növekedés, inkább ahhoz a metamorfózishoz hasonlít, ahogy a hernyóból lepke lesz.
A láp téli álma mély és hosszú. Későn alszik el, de nehezen is ébred. Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja: a nádkórókon a száraz leveleket kiszorítják helyükből az elevenzöld, friss hajtások.
Facebook
Pinterest