Idézetek a fejlődésről
Mikortól, mitől lesz az ember felnőtt? Melyik életnapon válik képessé arra, hogy felülemelkedjék önmagán? Egyáltalán remélhet-e ilyen változást?
Az ember érzi, amint derengeni kezd az agyában, hogy önálló gondolkodás nélkül csak tudálékosságra vezet a tanulás, és hogy a világ minden felhalmozott tudása azért jut el hozzánk, hogy világosabban tudjunk gondolkozni... Magunknak kell elrendeznünk a dolgokat akkor is, ha közben sokszor tévedünk, és csak oly ritkán van igazunk.
Nem sokra becsülöm azt a férfit, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt.
A csönd és a nyugalom nem fejleszti a jellemet. Csak a szenvedés és a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel az ambíció és jön el a siker.
Az embernek az a feladata, hogy ne mindig az egyszerű dolgokat válassza, hanem kihívásai legyenek. Ha mindig mindenki azt csinálná, ami neki nagyon megy, akkor homokoznánk életünk végéig. Ha isteni homokvárakat építettem oviban, akkor minek tanuljak meg olvasni. Meg akarom ismerni saját magamat meg a határaimat.
Tudod, fiú, a bölcsességhez élettapasztalat kell, hogy sok mindent megélj, de ez még nem elég, a szívedbe kell zárnod, amit megéltél. Van olyan sokat látott ember, aki hatvan év alatt sem szerez több bölcsességet, mint egy csecsemő, viszont akad olyan, aki akár tíz-húsz év alatt is megtölti a szívét.
Ez olyan csodálatos az ifjúságban, hogy nincsenek hibák, csak kutatás!
Akihez csak hozzáérsz, vagy lerántod magaddal, vagy fölemeled.
Új világ kell, ahol az uralkodó eszme nem az érdek, hanem a szeretet lesz.
Életünk (...) nem arról szól, hogy gondtalan boldogságban lebegjünk, hanem hogy lelkileg megérjünk, hogy egymással összecsiszolódjunk.
Igazán akkor szűnünk meg élni, amikor már nincs több tanulnivalónk.
Hibák, mind elkövetjük őket. Általában úgy kezdődik, hogy csupán jót akarunk, például titkolózunk, hogy megóvjunk valakit. Vagy kis távolságot tartunk attól a személytől, akivé váltunk. Néha nem is tudjuk, mekkorát hibáztunk, csak mikor már késő… Vagy időben észrevesszük, hogy jóvá tudjuk tenni. De minden hiba okkal történik, ezáltal megtanulod a leckét, amit máshogy sosem tanultál volna meg… Remélhetőleg többet nem követed el ugyanazt a hibát még egyszer.
A bölcsesség útja az, hogy nem félünk hibázni.
- Látod? Még a Pán Pétert sem olvastam. Nem hagyhatom itt az iskolát. Itt kell maradnom. - A Pán Péter első sora az, hogy minden gyerek felnő egyszer, egyet kivéve. Wendy erre két évesen jött rá. Te huszonkét évesen. Mindenkinek fel kell nőnie. Senki sem lehet Pán Péter.
Amikor az ember eléri azt a szintet, hogy ellenőrzése alatt tartja a spirituális energiáját, és pozitív erővé tudja alakítani, megtalálja azt a részt, mely őbenne maga az Isten.
Facebook
Pinterest