Idézetek az érzelmekről
Arcunk nem csak jellemünkről árulkodik. Magán viseli szívünk lenyomatát, legbensőbb érzéseinket.
A félelem és a stressz sokszor nevetésre sarkallja az embert. Olyan egész testet rázó nevetésre, amely feloldja az izmok és idegek görcsét.
A szeretet élesen lát, a gyűlölet még élesebben, de a féltékenység lát a legélesebben, mert az egyszerre szeretet és gyűlölet.
A világ színeit és fényeit láthatjuk a szemünkkel is, de e színek és fények igazából csak a szívünkben kelnek életre.
A nagy gondolatok az értelemben, az örök érvényű gondolatok a szívben fogannak.
A bolondok, akik büszkén a világ elé tárják szívüket, akik nem tudnak uralkodni az érzelmeik felett, gyötrő emlékeken rágódnak, és hagyják, hogy bárki feldühítse őket - más szóval a gyenge emberek - mind esélytelenek a Sötét Nagyúrral szemben!
A tiszta látásmód abszolút szintjén a gondolatokra és az érzelmekre úgy kell tekintenünk, mint amelyek a tudat eredendő bölcsességét fejezik ki. A kellemetlenekre célszerű úgy tekintenünk, mint azokra a hullámokra, melyeket szörfösként nem lovagolnánk meg, vagy mint a tévéműsorra, ami olyan rossz, hogy senki sem nézné meg. A tibetiek erre azt a kifejezést használják, hogy "olyan, mint a döglött tehén" - elég, ha az ember csak egyszer pillant oda. A zavaró érzelmeknek nincsen karjuk és lábuk, nem megfoghatók - kivéve azt a zavart, amit a rendszerünkben okoznak. Csupán annyi erővel rendelkeznek, amennyit mi fektetünk beléjük.
Az a tény, hogy nem kell szenvednünk az érzelmeink miatt, sokaknak segít. Egy bölcs ember soha nem tartja annyira valóságosnak az érzelmi világát, hogy az kimozdíthatná őt középpontjából, és arra kényszeríthetné, hogy saját akarata ellen tegyen vagy mondjon valamit.
Nehéz szeretnünk azokat, akiket nem becsülünk, de nem kevésbé nehéz szeretnünk azokat, akiket magunknál sokkal többre becsülünk.
Sok dolog van a világon, amin megakad a szemed, de csak kevés, ami a szívedet is vonzza - ez utóbbiakkal törődj!
Az elemzés megszokása magában rejti az érzések elkendőzésének tendenciáját.
Amit nem érzel, arról nem beszélhetsz.
A szánalom gyilkos érzelem. Annál csak a vak gyűlölet és talán a szerelem veszélyesebb.
Egy érzékeny embernek minden találkozásból van valami haszna vagy kára, mert érzelmeket és emlékeket ébreszt benne. A közönyös ember két lábon járó állapot: nem szív magába semmit, nem csordul túl semmitől, csak él a világban, mint egy befagyott erődítmény.
Méltó, de nem alkalmas emberi szerepre, aki csak kiváltja, amit érezni szeretne.
Facebook
Pinterest