Idézetek az érzelmekről
Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét.
Az ember nem mindig tudja egyszerűen kimondani azt, amit gondol. A szíve az akadály és a gondolatai. Ettől vagyunk emberek.
Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.
Azt játsszák, hogy semmi sem dobja fel őket, semmi sem hatja meg. S végül ez a semmi birtokba veszi őket.
Aki megtanul mosolyogni akkor, amikor a tudatlan ember sír vagy átkozódik, aki megsiratja azokat, akik részeg mámorukban és más kárán nevetnek, az átégett a próbákon, amelyek a végső beavatásra érlelnek.
A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.
Az emberi dolgokat nem lehet idő előtt befejezni, de befejezetlenül hagyni sem lehet... az emberek között van valamilyen rend és rendtartás, mely elől nem lehet megszökni. (...) Sokkal nehezebb egy érzésből, melyet nem intéztünk el, idő előtt elmenekülni, mint az ólomkamrákból, éjjel, kötélhágcsón!
Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni.
Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk.
Mit ér, ha nagy vagy, gigászi nagy, ha birodalmak császára vagy, de bús szívedben örök a fagy?
Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak olyanok, melyeket csak az ért, kinek szíve van.
A szív mindarra tökéletesen alkalmatlan, aminek sikere számításokon alapul.
Az ember sorsa a szívétől függ, mert mindennek lehet parancsolni, csak a szívnek nem.
Lelki nyugalmunknak négy zavarója van: a vágy, az öröm, a szomorúság és a félelem.
Néha a szív minden bölcsnél bölcsebbnek bizonyul.