Idézetek az életről
Az élet, ha a szív nézd: tragédia; ha az ész nézi: komédia.
Ne hősiesen meghalni; hősiesen élni tanulj!
Az élet mélyebb alapjaihoz vagy az élet erősségéhez akkor jutunk el, hogyha el tudunk szakadni attól a látványtól, amit vetítenek nekünk.
Az egyensúly nem azonos a tökéletes szimmetriával, ilyen ugyanis nincs a természetben, ezt mérnökök találták ki, az emberi-technológiai redukció eszköze, nem élet. Egyszerre van mindig a válság meg a rend: nem lehet őket szétszakítani.
Az életet a szenvedés és a halál tudatán keresztül érzékeljük, és hogyha ezt kikapcsoljuk, akkor ebből egy elmebeteg emberi lény bontakozna ki.
Örök kérdés: vajon az a jó stratégia, hogy egyvalamire fókuszálunk egész életünkben, a legtöbbet kihozva magunkból, vagy inkább próbáljunk meg berendezkedni több különböző otthonos szigeten is.
A mesék allegóriák az élet nagy táncához, amelyet mindnyájan attól a pillanattól kezdve járunk, hogy megszületünk.
Ha az élet megjelenik, akkor szükségszerűen megváltoztatja környezetét; ez az élet természete.
Lehet, hogy mi mindnyájan a kirakó egy-egy darabkája vagyunk. Egymás mellé kerülünk, és létrejön az, amit életnek hívunk. Senki sem tudja, mi az ő szerepe, és azt sem, hogy mi lesz az egészből. Lehet, hogy a csodák, amiket megtapasztalunk, csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Bárcsak jobban hasonlítana az élet a könyvekre! (...) A könyvekben soha nem halnak meg a főszereplők. Ha meghalnának, értelmetlenné válna a történet, vagy egyszerűen vége lenne.
Az élet nem főpróba, és nem kapsz második esélyt, hogy a legjobbat hozd ki magadból.
Az élet büféje csábító étkeket kínál, de ha túl sokat szedsz a tányérodra, abból gyomorrontás lesz. Akár egy valódi büfében, mindent megtehetsz az életben, csak nem egyszerre.
Néha úgy tűnt, hogy az egész világ órája pontatlanul jár, a szándékaink túl korán vagy túl későn valósulnak meg, az élet feltorlódó eseményeitől nem látunk tisztán, csak később amikor a por leülepszik, akkor jövünk rá, hol követtük el a hibát.
Ráébredt valamire, ami úgy borította el, mint a földet a felhők mögül előbukkanó nap áldott fénye, melege. Ily ádázan szeretni és gyűlölni; ez maga az élet esszenciája. Az élet pedig most már mindörökre az övé, minden áldásával, minden gyötrelmével együtt.
Bölcsőtől a sírig hétköznapi tragédiák szegélyezik utunkat, a természetfeletti pedig megmarad a mesékben és a versekben.