Idézetek az életről
Az élet egy utazás. Rajtunk múlik, hogy miképp haladunk: csak áramlunk az árral, vagy követjük saját álmainkat.
Ez csak az élet. Észre sem vesszük és vége lesz.
Ez nem egy verseny, ami arról szól, melyikünknek vannak nehezebb napjai (...). A lényeg, hogy meg kell tanulni kezelni ezeket az időszakokat. Ha nem akarod, hogy egész életedben kisbabaként vagy gyogyósként kezeljenek, kénytelen leszel felállni, leporolni a nadrágod és továbbmenni.
Az élet elég rövid ahhoz, hogy vacakoljunk. Mindent meg kell ragadni, ki kell próbálni, amihez kedvet, tehetséget, ambíciót érzünk.
Egy kulcslyukon át nézed a világot, nekem kell egy nagyobb rés, Mert nekem nem elég (...), Látni akarok, mielőtt bekövetkezik a vég.
Születésünkkor különböző hosszúságú mászóköteleket kapunk. Nagyon eltérő készségekkel a megmászásukhoz. Az a dolgunk életünk során, hogy ki-ki felmásszon a maga kötelére. Sokszor! Azért kell többek között lejönnünk, mert a földdel kapcsolatban kell maradnunk.
Egy élmény időtartama nem egyenlő a hatásával. Egyetlen hétvége, egyetlen beszélgetés, sőt egyetlen pillantás mindent megváltoztathat. Becsüld meg azokat a pillanatokat, melyekben mély kapcsolatot tudsz teremteni más emberekkel vagy a természettel, és tartsd ezeket a prioritási listád élén! Én történetesen napfogyatkozásokat keresek szerte a világban. Te talán valami mást keresel benne. De ezek az élmények nem pusztán arról a pár percről szólnak, amíg tartanak, hanem azokról az utána következő évekről, amelyeket megváltoztatnak.
Az élet sokszor szerencsén és más emberek jóindulatán múlik.
Egy bizonyos balgaság nélkül az ember egyáltalán világra se jönne.
A természetben kerül igazán helyére az ember, megérezheti, hogy mennyire porszem. A hegymászó életében bármelyik nap lehet az utolsó, ezért (is) érdemes értelmesen, jól élnie. Ugyanakkor az is fontos, hogy tudja: ettől nem szabad félelemben, rettegésben töltenie a napjait.
Minden embernek megvan a maga csillaga. Vagy mindenesetre meg kéne lennie...
Ha az ember azon járatja az agyát, hogy "Mi lett volna, ha?", az igen szórakoztató tud lenni, de akár önkínzással is felérhet. Milyen lenne az életem, ha ráhajtok arra a lányra vagy arra a fiúra? Ha elvállalom azt a munkát? Ha abba az iskolába járhattam volna? De az ilyen "Mi lett volna, ha?"-kérdésekre nincs válasz. Az élet nem videojáték. Nem játszhatjuk újra, mindenféle alternatív forgatókönyvek szerint, amíg meg nem kapjuk a kívánt eredményt.
A nyugati életmód lényege, hogy dolgozd le a napi 8-10 órát, és utána kötetlenül üsd agyon az időt valahogy. Az emberek élete nem valahonnan valahová tart, hanem pusztán kitöltik a szabad idejüket. Nincs az életet szervező cél, eszme, "ügy", hanem csak az üresség előli elfoglaltságokba menekülés. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni. Az életet szerves folyamattá teszi bármi, ami belső elhatározásból születő, az időszigeteket folyamattá összekötő tevékenység, amelyben képességeink kibontakoznak.
Az élet feladat, amit el kell végezni, akár öröme telik benne, akár nem.
Ha levesszük a szemellenzőt, egy korlátlan lehetőségekkel teli világ tárul elénk.
Facebook
Pinterest