Idézetek az életről
Az élvhajhászok jobbára nem sokáig élnek. De addig legalább jól érzik magukat. (...) Választhatunk, hogy élni akarunk vagy életben maradni.
Az egyetlen értékünk az életünk, ezt az egy érmét kaptuk. És arra költjük, amire akarjuk.
Az élettől kapnod kell jó almát is a rohadtak mellé, az egyensúly miatt.
Az életednek valójában egy utazásnak kellene lennie, amely egyik helyről a másikra vezet, nem pedig körhintának, amely újra meg újra visszahoz ugyanarra a pontra.
Az élet nem arról szól, hogy örökké a szétesés szélén imbolyogj! Az életet nem csupán túlélni kell, hanem megélni is.
Hosszú az élet, ha megbánással teli. Egy pillanat egy örökkévalóságnak tűnik, amikor látjuk, hogy mi lehetett volna.
Az élet a mi univerzumunk természetének esszenciális kifejezése.
Csillagpor vagyunk. Bár talán találóbb azt mondani, hogy hullócsillagok vagyunk, tovasuhanó fuvallatok. Suhanva átszeljük a világűrt. Aztán elporladunk.
Amikor felébredünk majd a halál után, Isten négy kérdést tesz fel nekünk: "Mivel töltötted az időd? Hogyan kerestél pénzt? Mivel töltötted az ifjúságodat?" És a negyedik kérdés a legfontosabb: "mire használtad a tőlem kapott tudást?"
Ahogy az ember elhatározza, hogy katona lesz és háborúba megy, bátran eltökéli, hogy dacol a veszéllyel, fáradalmakkal, eltűri a sebet, fájdalmat, akár a halált is, de semmiképp sem tudja elképzelni a különös eseteket, amelyekben ezek az általánosságban várt bajok rendkívül kellemetlenül meglepik: ugyanígy jár mindenki, aki nekivág a világnak.
Életünknek nagy része értelmetlen, önmagát megsemmisítő ingadozás és hiábavalóság; káosszal küszködünk kívül és belül; és mégis hisszük, hogy van bennünk valami életbevágóan fontos és jelentőségteljes, csak tudnunk kellene olvasni a tulajdon lelkünkben. Érteni akarunk, fel akarjuk fogni a múló dolgok értékét és perspektíváját, hogy így kiemelhessük a fejünket a napi körülmények örvényéből.
Gyerekként van lehetőséged panaszkodni, felnőttként kötelességed cselekedni.
Az élet nehézségei gyakran váratlan lehetőségeket hoznak. Talán éppen ezért van, hogy olykor saját döntésünk okán, önként jelentkezünk a megtapasztalásukra és elviselésükre.
Az élet új élmények sorozata.
A szegény ember azért olyan szapora, mert egy megváltó öröme van: a vér öröme. Valami kell, mitől az ember - ha csak pillanatokra is - elfelejti, hogy él.
Facebook
Pinterest