Idézetek az életről
Az élet szépsége és törékenysége elválaszthatatlan. Csak ideig-óráig maradunk fiatalok. Szexisen megyünk az utcán, míg egy nap észre nem vesszük, hogy fittyet hánynak ránk. Gyerekeinkkel pörölünk, míg egy nap észre nem vesszük, hogy egykori helyük csöndes, mert már a maguk útját járják. Egészségesek vagyunk, míg egy diagnózis térdre nem kényszerít. Az egyetlen bizonyosság a bizonytalanság.
Az élet híd, ne építs rá házat! Az élet folyó, ne kapaszkodj partjába! Az élet utazás.
A dolgok csak azért keletkeznek, hogy elmúljanak, minden csak azért teremtődik, hogy megsemmisüljön, és egyszerűen csak azért kell megsemmisülniük, mert megteremtődtek.
Életem egy hatalmas lángoló üres lap, és megtehetek bármit, amit csak akarok.
A túraösvények már csak ilyenek: egy ideig Shakespeare ardennes-i paradicsomában lebegsz, és azt várod, mikor jönnek a nimfák és a furulyás fiúk, aztán egyszer csak pokoli hőségben és porban caplatsz, mindenütt tüskék és mérges tölgyek... pont, mint az életben.
Életed útja olyan, mint egy esőcsepp az örök ébrenlét végtelen óceánjában. Ugyan miért aggódnál ezentúl bármin is?
Tudtomon kívül minden évben elmulasztottam a napot Amikor az utolsó láng majd int nekem.
Azért vagyunk a világon, hogy tanuljunk. Isten azt akarja, hogy részünk legyen abban, amit az élet meg akar tanítani nekünk. Aztán fogjuk mindazt, amit megtudtunk, és ez lesz a mi adományunk Isten és az emberiség számára. Ahhoz azonban élnünk kell, hogy tanulhassunk. És néha küzdenünk kell azért, hogy élhessünk.
Az élet olyan, mint egy kitartott hang: egyszerűen csak van, minden változás, minden megingás nélkül. Nem szakad meg, nincs tempóváltás. Egyszerűen csak szól, és vagy mi sajátítjuk el, vagy ő kerekedik fölénk.
Az élet maga a pokol, amelyben épp csak annyi mutatkozik meg a mennyországból, hogy a remény annál jobban fájjon. Az élet lehetetlen. Gyötrelmes. Megmagyarázhatatlan. Kínszenvedés.
Felbukkanni, kitűnni, ragyogni. Felfényleni, csillogni, kihunyni.
Midőn a hervadás és rohadás folytán a gyöngéd virágot néhány porszemmé, az emberi és állati testet maroknyi földdé látjuk leolvadni, ne gondoljuk, hogy az azokat egybetevő anyagrészecskék elenyésztek, megsemmisültek; csak kiléptek a régi összeköttetésből, hogy egy ujba menjenek át; szárnyakra kelve szétoszoltak a levegőben, hogy uj életnek adjanak eredetet.
Vannak olyan kanyarok, amiket mi veszünk be könnyebben, vannak, amiket mások, mert azok másnak otthonosabbak, de előbb-utóbb beveszünk minden kanyart.
A dolgok értékét ritkaságuk határozza meg. Mivel az élet egyszeri és megismételhetetlen, (...) az élet a legfőbb érték.
Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett, Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget. Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék, De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék.
Facebook
Pinterest