Idézetek az életről
Nem a haláltól kell félni, hanem attól, hogy még nem is éltél igazán.
Élni akkor is kell és lehet, ha nem akar az ember, az élet, ami benne van, úgyis erősebb nála.
Csak annak van igazán élete, aki el is tudja mesélni.
Van úgy, hogy az élettől többet tanulsz, mintha az életet tanulod.
A mese maga az ige, mert alapjában a valóságra, az élet igazságaira épül. Sőt, az élet bizonyos dolgai, szerintem, pont a mesék őszinteségét igénylik.
Néha a távozás az egyetlen, amit tehetünk.
Homok, szikla, víz és ég vagyunk, hajók horgonyai és vitorlák a szélben. Mi vagyunk az utazás egy helyre, ami más lesz, ahányszor csak álmodunk, elbukunk, mosolygunk vagy sírunk. Ragyogó, szikrázó, tökéletlen csillagok vagyunk. Mindig is vágyni fogunk erre vagy arra, mindig lesz, amiben hiányt szenvedünk, mindig több lesz a kérdésünk, mint a válaszunk, de mindig lesznek ilyen varázslattal, boldogsággal teli pillanatok is, amikor az ember megpillantja Istent, és egyszerűen eláll a lélegzete.
...az élet olyan, mint a szél, és mint a szél, úgy száll tova. És elmegy innen máshova.
Minden másodperccel mélyebbre merülsz a feledés homályába. A világon egyetlen idézet sem fog ezen változtatni.
Néha csatákat kell vívni, hol kisebbeket, hol nagyobbakat. De mindig érdemes megvívni őket.
Úgy kellene élnünk, hogy mosolyogva tudjunk meghalni, ami azért nem kis feladat.
Mikor elvész az egyensúly, szenvedés követi azt.
Az élet egy gigantikus, bűzölgő káoszkupac, de ez benne a szép.
Csak egy nagyon, nagyon kis idő adatott meg nekünk, és én szeretném a lehető legtöbbet kihozni belőle.
Az élet (...) alapvetően a gének missziója, s csak kisebb részben a miénk.
Facebook
Pinterest