Leylah Attar

Néha azért hullik szét minden, hogy valami sokkal jobb épülhessen a helyén.

Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell.

Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni.

Homok, szikla, víz és ég vagyunk, hajók horgonyai és vitorlák a szélben. Mi vagyunk az utazás egy helyre, ami más lesz, ahányszor csak álmodunk, elbukunk, mosolygunk vagy sírunk. Ragyogó, szikrázó, tökéletlen csillagok vagyunk. Mindig is vágyni fogunk erre vagy arra, mindig lesz, amiben hiányt szenvedünk, mindig több lesz a kérdésünk, mint a válaszunk, de mindig lesznek ilyen varázslattal, boldogsággal teli pillanatok is, amikor az ember megpillantja Istent, és egyszerűen eláll a lélegzete.

A dolgok nagy körforgásában mindannyian a tőlünk telhető legjobbra törekszünk, és menet közben alakítjuk a saját történetünket: megírjuk, rendezzük, aztán levetítjük a világban. Aztán néha megértjük mások történetét, néha pedig minden történet mögött lévő történet mögött van még egy történet, és ennek a hosszú láncolatnak csak egy darabkáját láthatjuk, mert már itt volt, mielőtt megszülettünk, és azután is folytatódik, hogy mi már nem leszünk. És ki dolgozhatna fel ennyi mindent egyetlen emberöltő alatt?

Ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog.

Ha az ember lehunyja a szemét, és olyasvalakire gondol, akit szeret, nem a hajszín, a szemszín meg a személyi igazolványba kerülő egyéb adatok összessége jut eszébe. Inkább mindenféle apróságok bukkannak elő a tudata mélyéről, olyan dolgok, amikről nem is gondoltuk volna, hogy elraktározzuk őket.

A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát.

A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül. A bosszú elrabolja, foglyul ejti, megcsonkítja az embert, mi pedig csak gyötrődünk és gyötrődünk, amíg meg nem szabadulunk a parazita szívókorongjaitól.