Idézetek az életről
Az életünk előre meg van tervezve, egészen a legapróbb részletekig: megszületünk, tanulunk, egyetemre megyünk, keresünk egy férjet, hozzámegyünk - akkor is, ha a világ legrosszabb férje, nehogy azt mondják a többiek, hogy nem kellünk senkinek -, aztán gyerekeket szülünk, megöregszünk, és esténként kiülünk egy székre a ház elé, hogy nézzük az arra járókat, miközben úgy teszünk, mintha mindent tudnánk az életről, de egy pillanatra sem tudjuk elhallgattatni a szívünk hangját, amely azt ismételgeti: kipróbálhatnál valami mást is.
Egy utazás az életünk, egy utazás a lét, Egy alagútban ébredünk és keressük a fényt.
Ebben az életben egy a fontos: az ember ne felejtsen el rácsodálkozni a dolgokra és ne is lepődjön meg semmin.
Az élet félelmetesen gyorsan száguld. "Az élet - egy pillanat." Ezért nem szabad átadni magunkat az emlékezésnek, amely megmérgezi a jelent, holott kizárólag csak annak van értelme.
Az emberi élet oly rövidre van szabva, mindenki lázas sietséggel munkál a maga javán, nehogy kifogyjon az idejéből, egymás megismerésére alig jut egy-egy futó pillanat.
Amiről azt feltételezzük, hogy átmeneti lesz, az gyakran állandósul, amiről pedig azt, hogy örökre szól, arról sokszor bebizonyosodik, hogy mulandó.
Gyönyörű, de elenyésző virág az élet, Mégis örök nyomot hagy, ha szeretettel éled.
Az értelmes élet egy bolygón akkor éri el nagykorúságát, amikor első ízben dolgozza ki saját létének indoklását.
Az élet nem tréfa. Azzal keményen szembe kell nézni. Az nehéz valóság, és könyörtelen.
Minden élet replikálódó egységek eltérő túlélése révén fejlődik ki.
Az élet nagy báját az életjelenségek finomsága adja.
Tudni kell az életben, bármilyen csúnyán hangzik, a saját magunk lelki világának kedvezni.
Az élet értelme: emberségesen élni. És ez szerintem csak akkor sikerül, ha valaki tud önmagán jókat nevetni, ha tud minél kevesebbet törődni saját személyével és minél többet másokkal.
Az ember születése pillanatában hal meg akkor is, ha ez a pillanat nyolcvan évig tart.
Sosem dolgozni? Nos, ezt sok helyen olvashatod. Az élet nem munka. Az élet nem "dolgozás" és utána "élés". Egyszerre a kettő. Úgy, hogy észre sem veszed, melyik melyik. Mert nem akarod elválasztani a kettőt egymástól. Mégsem így fogalmaznék. Azt mondanám, hogy művészi szinten élni annyit tesz, mint minden pillanatban azt tenni, amit éppen szeretnénk.
Facebook
Pinterest