Idézetek az életről
Mindenki kalandra (...) vágyik, mert azzal győzködi magát, hogy az élet csodálatos és izgató; és le akarja győzni a saját kétségeit.
Olyan keveset éltem, hogy hajlamos voltam azt gondolni: meghalni sem fogok. Valószínűtlennek tűnt, hogy ily kevés dologra korlátozódjék egy ember élete; az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy előbb-utóbb történik valami. Súlyos tévedés.
Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad.
Az élet már nem más, csak a halálra való felkészülés.
Hogy élsz? Mit csinálsz? Mi a neved? Miért jöttél a földre? Azt hiszed, csak úgy lehet átsétálni és átszemlélni egy életet? Megmérlek, és könnyűnek talállak. Nem voltál elég jó. Szakadozottan és fájdalmasan visszatért: nem - voltál - elég - jó. Hiú voltál és gyáva a jóságban. Igenis, programot kell csinálni belőle, a jóságból, ha már hiú és gyáva vagy hozzá, s ha nem megy másképp. Nem az a baj, hogy nem marad utánad semmi, hanem az, hogy rossz marad. Nem leszel se jó trágya, se fárosz. Minden percben vége lehet az ünnepélynek. Most, holnap, holnapután. Kezdd el újra, másképp. Most, azonnal, minden perc drága. Ha még ötven éved van, akkor is drága minden perc. Mit fekszel itt? Egy világ zúg körülötted, s neked üres a szíved.
Az ember élete szüntelen kötéltánc a kísértések szakadéka felett, és nagyon mélyre zuhanhat, aki félrelép.
Az ember legyen óvatos, de legfőképpen legyen reális. Ha nem tudja elkerülni a bajt, akkor másszon bele tiszta fejjel, különben nem sok esélye lesz arra, hogy megoldja a problémát.
Nagypapa mindig azt hajtogatta, az élet rövid; ha kinyithatod a szárnyad, ne habozz, és szárnyalj.
Az életed a te életed. ismerd meg, míg éled. egy csoda vagy, és az istenek sóvárogják a gyönyört benned.
Az, aki nyer a játékban, nyer az életben is; mindkettőben ugyanazok a tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy az ember biztosítsa a felsőbbrendűségét.
Az igazi szerencsejátékosnak ahhoz, hogy érezze, igazán él, kell az az izgalom, hogy elveszíthet mindent.
Az emlékek néha megmaradnak, csak az élet rohan tovább. Rohan, mint egy viharzó áradat, kegyetlenül magával sodorja a reményeket, az ifjúságot, a boldogságnak még az illúzióját is.
Ha az élet üres, inkább semmilyen se legyen.
Minden, ami létezik, benned él, A föld, a csillagok, az óceán. Te is benne élsz a fák leveleiben, A madarak dalában. Ott vagy minden emberben, A szél suttogásában. Hát szeresd. Hiszen ha őket szereted, Magadat szereted.
Az élethez nemcsak virtus kell (...) és okosság, hanem türelem és jámbor szándék is (...), egyfajta mosolyogva csodálkozó beletörődés, mely nélkül nincs összhang a szívekben.
Facebook
Pinterest