Idézetek az életről
Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükség van. Minden esemény mögött üzenet rejlik.
Csak egy élete van. Igazából az a dolga, hogy olyan teljessé tegye, amennyire csak lehetséges.
Az élet csak pillanatok sorozata és minden pillanat számít, akármi is legyen az eredménye.
Aki sokat gondol a halálra, rendszerint nagyon szeret élni. Nem mintha az élet megérdemelné ezt a túlzó ragaszkodást. De minden pillanatban fönntartja a reményt, hogy megérdemelje.
Az élet nem fair, a tehetség kevés, ne higgyetek a korrekt bánásmódban és a szerencsében. Csak saját magatokra számíthattok.
Az élet soha nem biztos. Nincs garancia. (...) És ha minden lépés előtt biztosra akarunk menni, akkor talán sose lépünk.
A körülmények gyorsabban változnak, mint a bennük élők. Az élet mindig kényelmesebb helyszínt keres. Egyszerűbb vándorolni, mint fejlődni.
Az élet képes egyik nap mosolyra késztetni, hogy aztán másnap összetörjön apró darabokra.
Előre tudható, mégis tragikus. Mindannyiunknak leáll egyszer a szívünk, az addig hátralévő idő azonban nem kell hogy drámai legyen. Épp ellenkezőleg: a "jó szívű" élet inkább egy komédiához hasonlít. A szív ebben az esetben is megáll, de előtte legalább sok nevetéssel és értelmesen tudjuk eltölteni az életünket.
Élj úgy, ahogy szeretnél, és fütyülj minden másra!
Egy lakásban az évek során egymásra rakódnak az emlékek és tárgyak, vastagodnak, mint a guanó, végül az ember már lélegezni sem tud tőlük. Ilyenkor ki kell dobálni őket.
Az életet a változásokban tapasztaljuk meg.
Lám, kívülünk is van még szerencsétlen: Több bús látványt mutat e puszta, nagy Színház még, mint a színt, melyben mi játszunk.
Mintha mások jobban tisztelnék az életem, mint én. Vagyis hogy ők tisztelik. Vacak egy társalgási téma vagyok.
Az életet pillanatok alkotják, jók és rosszak, de mindegyikért érdemes élni.