Egészséggel kapcsolatos idézetek
Az ember csak annyira egészséges, amennyire annak érzi magát.
Hazudik a költő, aki éjjel-nappal a költészet mámoráról dalol. De fájjon csak egy kicsit a hasa, máris fütyül minden költeményre.
Ha (...) játszom, az felér egy terápiával. Jót tesz a testemnek és a lelkemnek is, ha színpadon lehetek.
Sok ember elvárja testétől, hogy az működjön, korlátlanul terhelhető legyen és öngyógyító ereje ne apadjon ki. Aki ezzel az öncsalással áltatja magát, veszélyesen él. Testünknek ugyanis ápolásra, gondozásra, elegendő edzésre és nyugodt pihenésre van szüksége. Nem űzhetünk rablógazdálkodást az egészségünkkel.
Ha rákról van szó, az emberek a hepiendet szeretik hallani, nem az unalmas részleteket.
Az orvosok olyan megközelíthetetlenek, mint a celebek. Lehet beszélni az asszisztensükkel, akikkel akár időpontot is lehet egyeztetni, mikor a színük elé járulhatunk, de nem lehet csak úgy felhívni őket, mikor az ember gondol egyet.
Csak egy dolog lehet rosszabb annál, hogy rákos vagyok, ez pedig az, hogy el kell mondanom az embereknek. Nem is annyira a közeli családtagok okozzák a fejtörést - például egy anya, aki olyan fékezhetetlenül zokog, hogy azt hiszed, ettől a puszta erőfeszítéstől is elájul. Inkább az ismerősöknek, a munkatársaknak, a szomszédoknak, a fodrászodnak, na, ők azok, akiknek a legrosszabb elmondani a hírt.
A világ legszebb hivatása az orvosoké. Azt gondolom, az igazi kihívás, amikor valaki odaáll, és jól megszervizel egy élő szervezetet. Gyógyítani, helyrehozni azt, ami elromlott, maga a csoda.
Ha a beteg nem képes önmaga legfőbb gyógyítóját felismerni önmagában, akkor hiába is bízik a gyógyszerekben. Ha pedig felismerte, akkor bármely kívülről kapott szer csodaszerként fog hatni, még a végzetesnek gondolt bajokra is.
Semmi sem intelligensebb, kreatívabb és erőteljesebb gyógyító rendszerünknél - az egyetlen tényezőnél, amelyet következetesen figyelmen kívül hagyunk.
Nincs kinosabb ellentét, mint mikor odakünn tavaszi fényben ragyog a világ s benn, leeresztett függönyök mögött, félhomályban nyögjük a betegség fájdalmait. Csak tavaszkor ne legyen beteg az ember! Mikor a földön minden megujul és szeliden, fájdalom nélkül történik az átalakulás, borzasztó lehet az a gondolat, hogy csak a mi lényünkben nem alakulhat át a bánat örömmé és a betegség egészséggé. Bármit mondjanak is a pesszimizmus költői az élet nyomoruságáról, tavaszkor nem szeretnék meghalni. Szép és költői dolog lehet a sirban pihenni, mig fölöttünk a virágok illatoznak, minden kizöldül és a fák suttogásába madárdal vegyül, de még szebb és különösen: még jobb ilyenkor odakünn jó egészségben sétálgatni és vigan végignézni a természet megujulását.
Meglepően sok ember járkál agydaganattal, és nem is tud róla. A tragédia már csak ilyen. Csak ül, társaságot nyújt, vár. És neked halvány fogalmad sincs róla.
A legsikeresebbek éppen abban vagyunk, hogy egyre tovább egészségesek maradunk, aminek azonban az a következménye, hogy egyre öregebbek leszünk.
A test nem egy ernyedt zsák, amely passzívan állja az ütéseket, majd egyszer csak összecsuklik. A test válaszol; az elszenvedett károsodásokat megpróbálja kijavítani, vagy ahol lehetséges, pótolni a szöveteket, hogy ne keletkezzen maradandó károsodás, illetve heg. Minden jel arra mutat, hogy az ismételt testi erőfeszítés erősíti testünk regenerálódási képességét, aminek következtében a károsodás és a regenerálódás közötti egyensúly a fokozott terhelés ellenére helyreáll, és lassabban keletkeznek maradandó károsodások.
Az öregedés biológiai mechanizmusát egy lehasznált, ócska autó működéséhez tudnám hasonlítani, amely kattog, zörög, majd egyszer csak leáll. Az autó rendszeres karbantartása, a kopott alkatrészek folyamatos javítása és cseréje megakadályozhatta volna a végleges leállást. A megelőző karbantartás azonban drága mulatság, amire nem mindig jut pénz és idő, ezért aztán nem is mindig, illetve nem mindig megfelelő módon kerül rá sor. A testünk is megelőző karbantartást igényel.
Facebook
Pinterest