Egészséggel kapcsolatos idézetek
A genetika megtölti a fegyvert, de az életmód húzza meg a ravaszt.
Aki halhatatlannak hiszi magát, az egyáltalán nem törődik a betegségekkel.
Egyedül te vagy felelős a testedért! Az orvosnak nem vagy szívügye, sem rokona, sem ismerőse, sem boldog őse, sem senkije! Ha nincs a kezedben a lelet, akkor kérdezz! Ha nem mond semmit, akkor kérdezz! Ha akkor sem válaszol, akkor kezdj el kiabálni, firtasd, ne hagyd annyiban, gondolj a legrosszabbra, rendezz jelenetet, sok hűhót (nem) semmiért! Inkább legyen a mai napon műbalhé, mint holnap valódi dráma.
Könnyű a doktorokat szidni. Hozzá kell tennem, hogy valóban vannak köztük jók és rosszak. Úgy kell őket elképzelni, mint a jó zsaru/rossz zsarut, valaki szolgál, valaki pedig teljességgel közömbös az egyén iránt. A szerencsén, netán a sorson számonkérhető, kihez kerülünk, vagy egyáltalán észrevesszük-e időben a jeleket.
Az egészségünk ne csak akkor legyen fontos, amikor már valóban nagy a baj! Egyedül te vagy felelős a testedért!
Legalább annyira fontos, hogy az orvossal is meglegyen a kémia, mint a szerelemben a partnerünkkel. Éreznünk kell egymás rezdüléseit, biztonságban kell tudni magunkat minden esetben, amikor befekszünk egy ilyen bonyolult helyzetben valaki kezei közé, és tulajdonképpen rábízzuk az életünket.
Kevés megfizethetetlen érzés van a világon, de mindenképp közéjük tartozik az, hogy nem kell pelenkát hordanod.
A sok megrendítő dolog közül a legrémesebb dolgok egyike az, amikor látod az orvosok szemében a sajnálatot, azt, hogy tudják, engem már nem lehet megmenteni az ő tudásuk szerint. Vagy amikor elszörnyülködnek a fiatalságodon.
A kemoterápia vagy a sugár túlélése gyakorlatilag semmi ahhoz képest, hogy bele kell nézni a tükörbe, és azt kell mondani annak a képnek, amit ott látok: akkor ez mostantól nincs többé, haver, mától minden másként lesz, mert nincs választásunk, ha élni akarunk, együtt, békében, te meg én.
A ráknál csak egy dolog nagyobb szívás. Az, ha a gyereked rákos.
Parányi dolgokról beszélünk, mégis olyan félelmetes kimondani azt a szót, hogy rák. Legyőzhet minket ez a kis hülye valami, ha engedjük neki. Olyan nehéz összerakni a gyógyulást.
A gyógyulás sokszor nagyobb és megrendítőbb fájdalommal jár, mint maga a betegség. A gyógyulás nem azt jelenti, hogy jobban vagy, és kevésbé kezd valami fájni, hanem épp ellenkezőleg. Sokszor lemegy a mélyére, belevág még a csontodba is, mert ahogy szakadoznak fel a rossz sejtek, úgy rándul össze a test, hiszen amint távoznak belőlünk a nem odavaló dolgok, a nem odavaló sejtek és gondolatok, az nem lehet érzésektől mentes. És nincs rá semmilyen csillapító.
A fogyáshoz az ima tényleg kevés. Istennek nincs akkora hatalma, hogy fogyókúra nélkül leolvassza rólunk a kilókat.
Vannak rossz és vannak jó orvosok. Óriási a felelősség a vállukon, de ők sem istenek, azért ezzel tisztában kell lennünk.
A gyógyuláshoz nem elég az orvostudomány, hanem lelkileg is mellé kell tenni a mellé tehetőt.
Facebook
Pinterest