Egészséggel kapcsolatos idézetek
Minden szülő tudja, hogy egy puszi, a felhorzsolt térd megsimogatása, a kiütés bekenegetése vagy a köhögés kanálnyi mézzel csillapítása drámai mértékben javíthatja a tüneteket még akkor is, ha ezeknek a tevékenységeknek nincs aktív orvosi komponense. Ugyanez érvényes a felnőttekre.
Nyilván léteznek olyan korlátok, amelyek behatárolják testi képességeinket, de ezeket nem a fáradt izmok állítják fel, hanem az agy már jóval előbb közbeszól azzal, hogy kimerültséget éreztet velünk, és kényszerít minket a mozgás befejezésére, mielőtt a perifériáról érkező jelekből károsodást észlelne. Magyarán a fáradtság nem fizikai esemény, hanem érzés vagy érzelem, amelyet agyunk idéz elő annak érdekében, hogy a katasztrofális sérüléseket megelőzze.
Az agy a tudatos koncentrálás tekintetében fix kapacitással rendelkezik, amelyet nem lehet növelni vagy csökkenteni, csak azt tudjuk eldönteni, hogy mire fókuszáljunk. Amikor a fájdalomra figyelünk, intenzívebbnek érezzük, de ha valami másra - biztonságos, kellemes vagy távoli dologra -, akkor a fájdalom csökken, vagy megszűnik.
A csoda értelmezés kérdése. Egy püspök szemében minden felépülés isteni ajándék.
A vallás (...) a társas kapcsolatok javulásának, a stresszcsökkentésnek és a placebohatás érvényesülésének olyan elegye, amely előnyös az egészségünk számára. Sok ember jobban érezheti magát, de az elme akkor sem képes csodákra.
Az alternatív kezelések annak ellenére rendkívül hatékonyak lehetnek, hogy nem múlják felül a placebókat.
Az elménk ugyan szerepet játszik az egészségünk megőrzésében, de ez nem jelenti azt, hogy mindent meg tud gyógyítani, és azt sem, hogy ettől minden az elme erejét kihasználó terápia egy csapásra hitelessé válik.
Ha a szívből az agyba tartó véráram akár csak néhány másodpercre megakad, az olyan, mintha bunkósbottal fejbe vernének bennünket: eszméletlenül rogyunk össze, és erősen kérdéses, hogy a gondolkodásunk központja ezután több lesz-e egy tál kocsonyánál. Agyunk ugyanis nagyon rosszul, a többi szervünknél százszorta rosszabbul viseli az oxigénhiányt.
Az együtt érző ápolás és a jó kezelés elválaszthatatlanok egymástól.
Nemrég múltam huszonöt. A szívem eddig nagyjából 900 millió alkalommal húzódott össze. Teljes kötelességtudattal és tévedhetetlenül teljesítve a feladatát, hogy életben tartson. Köszönöm, drága Szív, hogy elvégzed ezt a monoton munkát a kedvemért!
A dohányzás (...) egyike azoknak a ritka tevékenységeknek, amelyek a költséges, de a társadalombiztosítás által támogatott halálon kívül tényleg nem adnak semmit. Dohányosként orosz rulettet játszunk, csak nem adjuk tovább a pisztolyt. Mert nem a tüdő az egyetlen szerv, amelyik károsodik a több mint 4000 méreganyagtól, amelyet a dohányfüst tartalmaz.
Fel kellene azonban ismernünk, hogy mikortól ártunk magunknak. Egyszerűen lemondhatunk az esti sörünkről, egy felessel kevesebbet ihatunk a kocsmában, és abbahagyhatnánk a cigizést. Miután az összes Marlboro-man szívproblémában, tüdőrákban és más, a dohányzással összefüggő betegségben halt meg, a dohányzás eléggé uncool dolog lett.
Az ételválaszték óriási, és emiatt nagy annak a veszélye is, hogy valami egészségtelenre bukkanunk. Hogyan tudnánk mindent észben tartani? Honnan tudjam, mikor mit kellene ennem, és mikor lazíthatok nyugodtan egy kicsit a táplálkozási szabályok szigorán? Hiába javul az egészségügyi ellátásunk, egyre több a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők száma.
Az étkezési tanácsok sokszor homályosak, nehéz követni őket. Megtartani még nehezebb. Az egyszerű és jól követhető tanácsok ritkák, nem utolsósorban azért, mert minden embernek megvan a maga egyéni anyagcseréje, saját testmérete és számításba veendő betegségtörténete. A tanácsok inkább elnagyolt, általános irányvonalakat jelentenek, amelyeket követhetünk. Ezenkívül keveseknek van idejük arra, hogy részletesen átgondolják az étrendjüket. Az evés bonyolult tudomány.
A cukor a testünk számára olyan, mint valami drog. Dopamint, boldogsághormont szabadít fel, ami agyunk jutalmazási rendszerében (...) fontos szerepet játszik. Testünk, mint egy kábítószerfüggő, egyre gyakrabban és egyre több cukorra vágyakozik - leginkább csokoládé és egyéb édességek formájában -, ha nem kezdjük el már rögtön az elején rövid pórázra fogni. A dealerek mi magunk vagyunk, rajtunk múlik, hogy a legjobb kuncsaftunk almához vagy csokitortához jut ma este.
Facebook
Pinterest