Idézetek a bűnről
Meggyőződésem, hogy a bűnnek mindig végzetes dolog a következménye.
Néha éppen a bűnből, a mocsokból, az anarchiából születnek a legelképesztőbb dolgok.
Rengeteg módja van az öngyilkosságnak. Aki a testét próbálja megölni, az Isten törvénye ellen vét. Aki pedig a lelkét próbálja megölni, az is Isten törvénye ellen vét, bár az ő bűne kevésbé látványos az emberek számára.
A gonosz nem emberfeletti, hanem valamivel az ember alatti. A bűnöző olyasvalaki, aki fontos akar lenni, de soha nem lesz az, mert soha nem lesz ember.
Túlságosan is hajlamosak vagyunk rá, hogy Istennek tulajdonítsuk a sok gonoszságot, amelyet az ember követ el, szabad akaratából. Istennek nincs rá szüksége, hogy büntessen minket (...) Nagyon szorgalmasan büntetjük mi magunkat.
Az élet egyik különös titka, hogy az ártatlanok bűnhődnek a bűnösök helyett.
Tapasztalataim szerint az igazán gonosz emberek soha nem kérkednek. Egyszerűen hallgatnak a gonoszságukról. Csak akkor beszél az ember ilyen sokat a bűneiről, ha nem súlyosak. A bűn nyomorúságos, vacak, gonosz, gyalázatos valami. Ezért olyan fontos, hogy nagynak és jelentősnek lássék.
Semmi sem eredeti. Lopj bárhonnan, ami inspirál, vagy felkelti a fantáziádat. Fogadj be régi filmeket, új filmeket, zenét, könyveket, festményeket, fényképeket, verseket, álmokat, véletlen beszélgetéseket, építészetet, hidakat, utcai feliratokat, fákat, felhőket, vízformákat, fényeket és árnyékokat. Viszont csak azokat nyúld le, amik tényleg közel állnak hozzád. Ha így csinálod, az egész (amit összelopsz) hiteles lesz. A hitelesség felbecsülhetetlen; eredetiség meg nem létezik. Azzal ne is törődj, hogy eltitkold, honnan loptad - inkább örülj neki, és hirdesd, ha gondolod. Mindenesetre mindig emlékezz, mit mondott Jean-Luc Godard: "Nem az a fontos, honnan, hanem hogy hová használsz dolgokat."
Nem láthatsz tisztán egy mocskos világban, törekedhetsz a tökélyre, de nem létezik hibátlan. A bűn a részed, a részem, a részünk, a bűn a tükrünk, amivel minden nap szembenézünk.
Na persze, a piszkos tettek nem olyanok voltak, mint a kosz. A víz nem mosta le őket a testről
Büntetőjogunk a bűnfelelősség elvén működik. Egy embert a bűnössége szerint büntetünk, azt kérdezzük, milyen mértékben tehetjük felelőssé a cselekedeteiért. Ez bonyolult. A középkorban egyszerűbb volt, csak a tett szerint büntettek: a tolvajnak levágták a kezét. Mégpedig minden esetben. Mindegy volt, hogy pénzsóvárságból lopott-e, vagy mert különben éhen halt volna. A büntetés akkoriban nem matematikázás volt, minden egyes bűncselekménynek előre pontosan meg volt szabva a büntetési tétele. Mai büntetőjogunk bölcsebb, jobban igazodik az élethez, de közben nehezebb feladatot is ad.
Életének nagy ügye az volt, hogy gyűlölte az emberiséget. Gyűlölete kérlelhetetlen volt. Világosan látta, az élet rettenetes s nem egyéb, mint csapások sorozata. Királyok ülnek a nép nyakán, háborúk gyötrik a királyokat, pestisbe rohan a háború, éhínség követi a pestist, s az egész együtt vészes ostobaság. Világosan látta, hogy a létezés puszta ténye már magában véve büntetés. Látta, hogy a halál megváltás, tehát ha beteget hoztak elébe, ő meggyógyította. Voltak szíverősítői és italai, amikkel meg tudta hosszabbítani az aggastyánok életét. Talpra állította a bénákat és arcukba vágta: íme, lábra állítottalak. Hát csak vándorolj sokáig a siralom völgyében! Ha szegényt látott, aki már haldoklott az éhségtől, odaadta neki utolsó garasait, s ezt dörmögte: Élj, nyomorult! Zabálj! Tartsd ki sokáig, én nem rövidítem meg rabságodat! Aztán elégedetten dörzsölte kezét, mondván: minden rosszat megteszek az embereknek, amit csak megtehetek.
Az ember (...) a természetnek egyik leghaszontalanabb mirigye. A bűnkiválasztó mirigye.
Gyilkos az, aki megöli az emberi testet; gúnyosan mosolygó az, aki megöli mások LELKÉT és szívét. A lélek és a szív sokkal drágább, mint a test, ezért a gúnyos mosolygás a legrosszabb bűn.
Ha valaki valami rosszat követett el, és tudja, hogy amit elkövetett, rossz, és rosszul érzi magát miatta, és tudja, hogy miért érzi rosszul magát, akkor az tudatos bűntudat.