Idézetek a bűnről
Az ember bűnös, mert alá van vetve a szükségszerűségnek és a maga végzetének (...). Az ember bűnössé válik az által, hogy megvalósítja magát, mint lehetőséget.
A bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.
Bűn és bűnhődés. Ha az ember zuhanni kezd a mélybe, a szervezetét megtámadja a kór, azt hiszi, látja vagy érzékeli a pusztító folyamatot? Egyáltalán! Él és vidám, a zuhanás érzése eufóriával tölti el. És hirtelen jön a felismerés: hol vagyok, mi történik velem? Ki voltam, és mivé lettem, ki a bűnös? Vajon képes-e az ember akár zárt ajtók mögött, a tükörbe nézve megvallani, hogy ő maga a bűnös, senki más rajta kívül? Soha! Hamar keres egy bűnbakot...
Amikor először loptam azért, hogy ne éhezzek, át kellett értékelni a jó és a rossz fogalmát. Sokat utaztam, megismertem a bűn elkövetése előtti félelmet és a siker izgalmát.
Ahogy jótettünkben az a rossz, amit számon tartunk, úgy bűneinkben az a jó, amit tudatosan megszenvedünk belőle.
Tolvaj tolvajtól hogyha lop, száz évre kap bűnbocsánatot.
A bűnt néven kell nevezni és meg kell ítélni, de a bűnöst nagyon kell szeretni.
A törvényt ismerő zsarnok kezét lefogja a büntetéstől való félelem, de a tudattalan lázadó vakmerő erőszakának semmilyen törvény sem vethet gátat.
Amikor azt kell tapasztalnom, hogy csalnak mindenki szeme láttára, és a világ még csak meg sem veti a bűnöst, azt sem tudom, hova legyek... olyankor magam is dühössé, sőt gonosszá válok...
Sose feledd a tizenegyedik parancsolatot: ne hagyd, hogy elkapjanak!
Bűn és bűnhődés - két együtt járó fogalom. Az előbbiről gyakran esik szó, hiszen alig múlik el nap, hogy a lapok nem adnának hírt egy-egy bűncselekmény elkövetéséről. A büntetés, a bűnhődés viszont legfeljebb már csak az ítélet tényéig ismert a nyilvánosság előtt.
A bűn nem mindig ott kezdődik, ahol a büntető törvénykönyv paragrafusba foglalja a tényállást.
Csak azokhoz akarok jó lenni, akik jók hozzám. Ha az ember mindig azt teszi, amit a kegyetlenek és igazságtalanok kívánnak tőle, ezzel nagyon is megkönnyíti a rossz emberek dolgát. A gonoszoknak akkor nem kell félniük semmitől, és így nem is igyekeznek megjavulni, hanem mindig gonoszabbak és gonoszabbak lesznek. Én azt gondolom: aki ok nélkül bánt, azt vissza kell ütni, olyan keményen, hogy elmenjen a kedve a kegyetlenkedéstől.
Őt annak idején arra tanították, hogy az átdorbézolt éjszakák, a tánc, a házasságtörés meg a mértéktelen ivászatok fájdalmat, rosszullétet, sőt igazi betegséget okoznak, és ha az ember mindeme bűnöket elköveti, akkor a fejére idézi a sorsharagot. De ez nem igaz, hiszen a bűn jutalma a tökéletes gyönyör.
Az ember majd minden bűnre képes, csak hogy ne kelljen magát bűnösnek tudnia.
Facebook
Pinterest