Idézetek a bűnről
Néha jobb a bűnözőket védekezésre kényszeríteni azzal, hogy rágalmazó és valótlan megjegyzéseket teszünk. A taktika meglepő igazságtalansága gyakran megakasztja a bűnözőket.
Ebben az álnok világban léteznek olyan tárgyak, melyek szinte tapinthatóan rossz energiát árasztanak... elátkozottnak tűnő spatulák, kanapék, melyek szó szerint és átvitt értelemben a múlt foltjait viselik magukon, házak, melyek mintha állandóan nyöszörögnének a falaik között elkövetett bűnök miatt. Meg tudjuk ezt magyarázni? Nem. Megértjük? Nem. Tudjuk, hogy bűnözők léteznek? Igen. Abban is borzalmasan (és sajnálatos módon) biztosak vagyunk, hogy a bűnözők örökké közöttünk lesznek.
Lehet józanul tárgyalni egy bűnözővel? Ez vitatható. De az igaz, hogy az óvodai szabályok jól használhatóak a bűnözők világában. Hogy értjük ezt? Úgy, hogy ha a bűnözőnél van valami, ami neked kell, akkor legyen nálad valami, ami neki kell. Csak akkor kezdődhet valamiféle tárgyalás.
Az emberek nem követnek el bűnöket ok nélkül. A violák violamagból támadnak, a káposzták káposztamagból, a kolompérok kolompérből nőnek, a bűnök is bűnből nőnek.
Nem valami kivánatos dolog (...) a törvény előtti megjelenés, mert ott még a legártatlanabb embert is éppen ugy megvallatják, mint a legelvetemültebb apagyilkost.
Ártatlan vagyok. Elmész bármelyik börtönbe, megkérdezel bárkit, aki az idejét tölti, és azt fogja mondani, hogy ár-tat-lan. "Hitvány tárgyalásom volt. Lusta volt az ügyvédem. Toledóban voltam az anyámnál". Igen, hallasz egy rakás szemenszedett hazugságot. De mi van azzal az eggyel, aki az igazat mondja, azzal, aki tényleg ártatlan? A hangját olyan mélyen eltemetik a többiek, hogy bereked, ha próbálja hallatni magát.
Minél többet gondol valaki az erőszakra, annál erőszakosabb lesz.
Jobb, ha a bűnös él és vezekel, mint ha meghal, és megmenekül a bűnhődés fájdalmától.
Ha igaztalan támadást tapasztalunk, az, ha az elkövetőre gondolunk, táplálja a haragot és az agressziót. Empatikusabbá válunk, ha az áldozatra tereljük a figyelmünket, ami növeli az esélyét annak, hogy konstruktív irányba tudjuk terelni a haragunkat. Ekképpen ahelyett, hogy megpróbálnánk megbüntetni a kárt okozókat, nagyobb valószínűséggel segítünk a bántalmazottakon.
A Sátán elképesztően ravasz. Elültet az emberek fejébe valami ostobán sátáni gondolatot, mondjuk, a gyermekbántalmazásét, aztán hagyja, hogy megcáfolják, és mindenki megnyugodjon, hogy ő igazából nem is létezik. Ilyenkor aztán szabadon garázdálkodhat.
Miért bűn bármi is? Mert tudjuk, hogy az. A kínzás, a gyilkosság, a hazugság, a lopás. Ha kínzással rossz emberekből kicsikarunk valami fontosat és jót, akkor is tudjuk, hogy bűnös úton jutottunk hozzá. Tudjuk, mert maga Isten tanított rá.
Eldöntötték, hogy a társadalomból ki kell irtani, ki kell gyomlálni mindenkit, aki vétkezik. A jövőben nem engedhetjük meg senkinek, hogy a saját hibáiból tanuljon, mindenkinek, tényleg mindenkinek előre kellett gondolkodnia, mielőtt késő, mielőtt hibát követ el.
Gyilkolni nem olyan könnyű, mint az ártatlanok hiszik.
A gyilkosság szétszakítja a lelket.
A fő oka annak, hogy a bűn nélkülözhetetlen részét alkotja mentális rendszerünknek, az az, hogy bűn nélkül az egész jellemépítő módszer csődöt mond. Amióta világ a világ, az emberek dicsőséget mindig külső cselekedetek végrehajtásával szereztek, de a jellemük szilárdításához mindig is lelki bűneiket kellett legyőzniük.
Facebook
Pinterest