Idézetek a bűnről
Nem tehetsz rosszat, és csinálhatsz úgy, mintha a jó ügyért tennéd.
A múltban elkövetett bűnök ugyanazok, amiket a jövőben is el fogunk követni, mert az ember olyan, mint Isten: sosem változik.
A háború és a bűn kölcsönösen egymáshoz vezet.
Nincs csapás szörnyűbb, mint amit ember önmagára mér.
Akinek vérben ázik a keze, könnyekkel mossa majd le.
Természetesen engem is megrémiszt a tűzvész, a földrengések és a mérges kígyók, de mégis leginkább az emberek, mivel tudom, micsoda kegyetlenségekre képesek.
A vádlottat, hogy védekezni tudjon, elsősorban ártatlansága tudatában kell megerősíteni.
A bűn foltját eső nem moshatja le.
Nincsenek ők és mi, nincs olyan, hogy mi jók vagyunk, ők meg rosszak. Mindannyiunkban bennünk van a gonosz. És bennünk van a jó is.
Aki valamit kreál, felépít, teremt, azért tudja megtenni, mert nem szégyelli magát. Aki szégyelli magát, nem mer teremteni. Hát akkor mit tehet? Rombol. Szerintem a rombolás a szégyenből ered.
Az emberi egzisztenciának két fontos területe van: az egyik a beszélgetés, a másik az erőszak. Amikor a beszélgetés lehetetlenné válik, akkor kezdődik el az erőszak.
Mindentől eltekintve, a nő mégiscsak bűnösebb, mint a férfi, mert nagyobb a bűntudata.
Ha nincs jó ötleted legalább, lopj a legjobbtól.
Érdekes, hogy a hétköznapi tragédiák és elfojtások milyen sokféleképpen jelennek meg. Az igazi horror az iskolában és a családban zajlik.
Miért tiszteljem az erényes embert, ha érdemei a társadalom érdemei? A gazember bizonyos értelemben tiszteletreméltóbb, hiszen tudja, hogy az egész társadalommal száll szembe, míg az erényes számít a megbecsülésre és a vele járó előnyökre. A gazemberséghez több erkölcsi bátorság kell, mint az erényes élethez.