Idézetek a boldogságról
Ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked, s te futsz vígan, tiéd a Föld és minden, ami rajta, és - ami több - ember leszel, fiam.
Ha én magamtól boldog vagyok, és te is magadtól az vagy, akkor a kettőnk boldogsága összeadódik, erősítik egymást, s így egyre intenzívebben élhetjük át együtt. Az általad megteremtett körülmények körbeveszik az én boldogságomat, teret adnak a számára, kiterjedési lehetőséget.
Némely pillanat szinte tökéletes, tele fénnyel, reménnyel és nevetéssel. Az ilyen pillanatok örökké velünk maradnak.
Lelkünk olykor néhány órára feloldódik a szépségben. Ezek az órák, amikor valóban élünk.
A boldogság egyik legfontosabb összetevője a többi emberhez fűződő pozitív kapcsolat.
Aki nem tud mosolyt hazudni, azt az emberek unalmasnak ítélik; aki nem tud minden léhaságon szívből örülni, azt az emberek büszkének, különösnek tartják.
Ami a jó élethez szükséges, az a belső gazdagság - a minőség, amely valóban fontos, és amely életigenlően gazdagít bennünket.
A boldogság nem jelent gondtalanságot és szüntelen jókedvet, de azt igen, hogy gyorsan tudsz átlendülni a problémáidon, megoldásra törekedsz, és szívesen, kíváncsian, örömmel vágsz neki az új feladatoknak.
Pénzzel nem lehet boldogságot venni, viszont a pénz hiánya nyomorúságot okoz. (...) Minél többet keresel, annál elégedettebb vagy, de ez nem vonatkozik az érzelmekre.
Boldogok voltunk együtt, legalábbis nem voltunk boldogtalanok, és ez több annál, mint amit a legtöbb ember elér - ez vajon nem elég?
Az ember folyton választásra kényszerül: szabadság vagy jólét, szabadság szenvedéssel vagy boldogság szabadság nélkül. És az emberek többsége a második utat választja.
Hadd ítéljen a történtekről az idő. Az idő igazságos, de ez csak a távoli jövőre igaz, a közeljövőre nem. Az az idő igazságos, ami már nélkülünk telik majd. A mi érintettségünk nélkül.
Vannak emberek, akikkel soha egy szót sem váltottunk, csak reánézünk és fölhevül a szívünk.
A legjobb bosszú a boldogság.
Hülye szó ez a boldogság. Megfoghatatlan kifejezés. Mert vannak másodpercek, percek, sőt órák, talán napok is, amikor az ember úgy érzi, valóban elégedett. Hogy van értelme mindannak, amit csinál, hogy van kedve élni, másnap felkelni, terveket szőni, álmokat kergetni. Aztán jön egy esős, borongós szerda, egy behavazott, szürke csütörtök, és máris szertefoszlik minden. Minden vágy.