Idézetek a boldogságról
Az elégedettség titka, hogy hálásak vagyunk az élet ajándékáért.
Ahhoz, hogy boldogok legyünk, tudnunk kell, hogy kik vagyunk.
Azt szokták mondani, hogy mindennek megvan az ára. Én ezt baromságnak tartom. Van, amit nem kapsz meg pénzért, sőt, még kemény munkával sem. Az egyik a boldogság.
A boldogságot nem lehet csak úgy ezüsttálcán átnyújtani. A legtöbb, amit tehetünk - ahogy a Függetlenségi Nyilatkozat is fogalmaz -, hogy biztosítjuk a lehetőséget és "a jogot a boldogságra való törekvésre". A boldogság nem egy kézzelfogható dolog, hanem a teljesítményünk eredménye.
Az emberek mosolyognak és nevetnek még a nyomornegyedekben is.
Boldogságunk vagy boldogtalanságunk sokkal inkább függ attól, hogy mi van bennünk, mint attól, hogy mi van körülöttünk.
A boldogság (...) talán nem más, mint az élet értelmével kapcsolatos személyes téveszméink összehangolása az uralkodó kollektív téveszmékkel. Amíg személyes narratívám összhangban van a körülöttem lévő emberek narratíváival, meg tudom magam győzni arról, hogy az életemnek van értelme, és ebben a meggyőződésben boldogságot lelek.
Ne nevezz boldognak senkit (...), amíg meg nem halt.
Minden helyzetben hamarabb látjuk meg a negatívat, jobban emlékszünk rá, és előszeretettel nagyítjuk fel. A kellemest pedig lekicsinyítjük, nem látjuk meg, nem is idézzük fel olyan könnyen. Az automatikus beállítódásaink ezért eléggé megnehezítik, hogy teljes, boldog életet élhessünk. Ha nem foglalkozunk a tudatos jelenléttel, akkor ezek visznek el bennünket.
A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeknek csak örülni lehet. Csak ahhoz nem jutnak el az élet csodái, akinek nincs füle, szeme, érzékelése a csodákhoz.
A boldogság nem földrajzi kérdés.
Telnek a napok, és velük együtt fogy a boldogság.
A derűs ember boldogabban él, mint akinek fejében örökösen vészjósló, komor gondolatok kavarognak, s figyelme a jelen és a jövő megítélésében is szinte mindig csak a már meglevő, valamint a bekövetkezendőnek, elkerülhetetlennek vélt bajok, sérelmek, bosszúságok körül forog.
Néha nem kell hozzá sok, hogy az ember egy kicsivel boldogabb legyen.
Nem vagyok boldog. Vagy csak annyira, amennyire egy rabszolga nem ismer más boldogságot, mint a gazdája jóindulatú érintését.
Facebook
Pinterest