Idézetek a boldogságról
Ne hasonlítsuk össze azt, ami nem összehasonlítható. Nem mindenki számára egyforma a boldogság vagy a boldogtalanság mércéje.
Néha azt hiszem, hogy mindenkiben ott rejtőzik egy kismadár. És ha képes vagy megénekeltetni vagy megreptetni ezt a madárkát, olyankor boldog vagy.
A boldogság képességén dolgozni kell, nap mint nap edzeni kell. Újra végig kell gondolni az értékek rendszerét, át kell hangolni a tekintetet, amellyel a világot és az eseményeket nézzük.
Sajnos az iskolában nem tanítják a boldogság képességét. Pedig vannak rá technikák. Hiába dúsgazdag valaki, még lehet végtelenül boldogtalan, vagy éppen fordítva, szinte nincstelen, és mégis úgy élvezi az életet, mint senki más...
A boldogság nem azt jelenti, hogy nincsenek gondjaid, csak azt, hogy próbálod megoldani.
Egy éhező középkori parasztnak a boldogsághoz elég volt egy darab kenyér. De hogyan tegyünk boldoggá egy unatkozó, túlfizetett és túlsúlyos mérnököt?
A különbség a boldogság megtalálása és a boldog pillanatok között az, hogy hogyan értelmezed a dolgokat. Nagy felelősség, de valójában mi magunkon áll a boldogságunk, nem a körülöttünk élő embereken.
Egy szeretetkapcsolatban soha nem felejtődhet el az ölelés, a csók, a simogatás fontossága. Tárd ki a karod. Öleld meg, akit szeretsz. Az érintés azt jelenti, közünk van egymáshoz.
Néha elkövetkezik az a pillanat, mikor a boldogság mellett kell dönteni, mivel túl sokáig szomorúnak lenni nagyon kimerítő dolog.
A gyűlölködő ember, (...) az boldogtalan. Aki nem gyűlölködik, aki el tudja fogadni, meg tudja szeretni az embereket (...), az nem lesz boldogtalan, és nem lesz magányos.
S itt a karácsony, no lám, igen itt van. S az bizony nem a lelket emésztő keménység, sem a szigorúság, hanem a boldogság ideje a szívnek és a szájnak. Oh te kemény apostol, bizony mondom, ez a nagy napoknak minden titka. Mintha egy kis időre elengednénk e meghajszolt világ rettenetes gyeplőit, s nagy csend állna meg feletted a levegőben, s fejed felett kigyúlnának újra régi csillagaid, amelyeket úgy megcsodáltál valamikor... S azért oly szépek, mondom, mert lihegve megálltál s íme észreveszed őket újra.
A természet az emberi természetet is felemeli.
Akkor nézek ki a legjobban, amikor egy egész fodrász- és sminkcsapat órákat tölt a tökéletesítésemmel. És hogy mikor érzem magam a legjobban? Amikor napokon keresztül nem is nézek a tükörbe, csak azt csinálom, ami boldoggá tesz.
Vannak pillanatok, amikor megáll az idő. Nem forog a Föld. És nincsenek kérdések, amik tűzként emésztik fel a lelkünket. Egy pillanatra az egész életünk értelmet nyer, és csak úszunk a semmiben. Eltűnnek a rossz emlékek. Minden szorongató érzés tovaszáll, és felváltja a boldogság.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Rossz hír azoknak, akik a földi paradicsomot akarják elhozni, hogy belső biokémiai rendszerünk, úgy látszik, boldogságunk nagyjából egyenletes szinten tartására van programozva. A boldogságra nem vonatkozik a természetes kiválasztódás - egy boldog remete génkészlete kihalásra van ítélve, míg két szorongó szülő génjei átruházódnak a következő nemzedékre. A boldogság és szomorúság csupán annyiban játszik szerepet az evolúcióban, amennyiben elősegítik vagy hátráltatják a fennmaradást és szaporodást. Ezek után talán nem meglepő, hogy az evolúció se nem túl boldogra, se nem túl szomorúra formált minket. Így képesek vagyunk ideiglenesen élvezni a kellemes érzeteket, de ezek sosem tartanak örökké. Előbb vagy utóbb elmúlnak, és átadják helyüket a kellemetlen érzeteknek.
Facebook
Pinterest