Idézetek a békéről
A béke csakis akkor lehet őszinte és tartós, ha az igazság és az igazságosság alapjain nyugszik.
Az abszolút béke a jelen pillanatban rejlik. Noha ebben a pillanatban van, még sincs határa, és ebben áll az örökké való öröm.
Ha valaki folyón átkelőben Hajójával üres csónaknak ütközik, Lehet bármilyen mogorva ember, Nem haragszik nagyon. De ha a csónakban van ember, Rákiált, térjen ki előle. S ha meg nem hallanák, kiált, Kiált, kiált, majd átkozódik... Csupán mert a csónakban van valaki. Ha a csónakban nem lenne senki, nem kiáltana, Nem is haragudna. Ha a csónakodat kiüríted A világ folyamát keresztezőben, Senki sincs ellened, Senki nem árt neked.
És minden dolgok mélyén béke él És minden tájak éjén csend lakik S a végtelenség összhangot zenél, S örök valók csupán mély álmaink.
A békét talán soha nem is lehetett megtapasztalni a világban. Itt a béke csupán egy pillanatnyi szünet két háború között. (...) Nincs más út a békéhez, mint a mélységes csendbe lépni, ahol ő lakozik, az Isteni Anya, teljes fenségében és békességében.
Bölcshöz illő mindent megpróbálni, mielőtt a fegyvereké a szó.
A háborúnak vége. Egy csodás időszak jön, és mindenki egyetért majd abban, hogy ne ismételjük meg a múltat. Persze szeszélyes, ostoba lények vagyunk, rövid emlékezettel és önpusztításra való hajlammal, de ki tudja, talán ebből tanulunk végre.
Ha békét akarunk, akkor bennünk is békének kell lennie, nem elég csak beszélni róla.
Nem akkor lesz béke, ha csatát nyerünk, hanem akkor, ha abbahagyjuk a hadakozást.
A háború és béke között van egy hosszabb-rövidebb átmeneti szakasz, melyben az emberek újabb háborús feltételeket próbálnak megteremteni.
Mindig háborúk előzték meg a békét.
A háborúnak soha nem lesz vége. Sem most, sem később. Valahányszor azt kiáltjuk: Béke!, és hazarohanunk a kedvesünkhöz, és hogy megműveljük a földeket, soha nem békében, csupán a következő háborútól kapott haladék időben élünk. Mindig lesznek következő háborúk. A jövő ki van ikszelve.
A békéről nagyon könnyű beszélni, sokkal nehezebb megőrizni.
A béke sosem állandó. Dagad vagy apad, mint a tenger. Amit itt látsz, az a béke felszíne.
Ha egyszerre csak, mint egy ábrát, letörölné a fekete táblát az Alkotó művészkeze s valami újat kezdene, (...) békegalambot festene a táblára, de úgy, hogy többé ne legyen kéz, mely letörölné... s békesség lenne mindörökké!