Idézetek a békéről
Én sosem támogattam a háborút, kivéve, mint a béke egyik eszközét.
Legyen bár mulandó a béke, de legalább elmondhatjuk, hogy volt.
Ha törődnénk egymással sírás helyett, Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett, Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett, Talán megérnénk a napot, amikor senki sem hal meg.
Adj egy esélyt a békének.
Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyűlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél.
Amikor a szeretet hatalma legyőzi a hatalom szeretetét, a világ meg fogja ismerni a békét.
Karddal papolsz békét? Utálom azt, Akár a poklot s minden Montague-t.
De nem féltem, sőt vonzott, hogy elmenjek ezzel a nyárral, mert meg voltam győződve, hogy ezek a sűrű, sötét és csillagos éjszakák nem múlhatnak el nyomtalanul, csak átvonulnak egy megfelelőbb vidékre, és ott uralkodnak tovább.
Az emberiségnek békére van szüksége. De hol a béke? A szeretetben. S hol a szeretet? Az élet elfogadásában. És az öntúlszárnyalásban.
Mindent meg kell simogatni, A hiénákat, a békákat is.
Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni. De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.
Fogadj el mindenkit, Szeress úgy mindenkit, Mintha a testvéred volna, És akkor nem lesz több bomba.
Ha békét akarsz, készülj a háborúra!
Publius Flavius Vegetius Renatus
Az erőszak a gyengék végső menedéke.
A háború először a remény, hogy utána jobb lesz; aztán az elvárás, hogy a másiknak rosszabb lesz; aztán az elégedettség, hogy tényleg nem lett jobb neki; s végül a meglepődés, hogy mindenkinek rosszabb lett.
Facebook
Pinterest