Csuang Csou
ókori kínai költő, a taoizmus egyik szent könyve, a Csuang-ce szerzője
A káosz és kétség fáklyája - ez világítja meg a bölcseknek útját.
A bölcs olyan dolgok között tölti életét, amelyek sosem veszhetnek el, s így örökké él.
Nem hisszük a kutyáról, hogy jó kutya, csak azért, mert jól tud ugatni. Az embert sem hihetjük bölcsnek, csak azért, mert okosakat mond.
A vitatkozás annak a bizonyítéka, hogy nem értünk valamit.
Felejtsük el az idő múlását. Felejtsük el a nézetek különbözőségét. A végtelen felé vegyük az irányt, és ott foglaljuk el helyünket.
Ha valaki folyón átkelőben Hajójával üres csónaknak ütközik, Lehet bármilyen mogorva ember, Nem haragszik nagyon. De ha a csónakban van ember, Rákiált, térjen ki előle. S ha meg nem hallanák, kiált, Kiált, kiált, majd átkozódik... Csupán mert a csónakban van valaki. Ha a csónakban nem lenne senki, nem kiáltana, Nem is haragudna. Ha a csónakodat kiüríted A világ folyamát keresztezőben, Senki sincs ellened, Senki nem árt neked.
Az ember élete ég és föld között csupán a falra vetülő vékony fénysugár: szempillantás alatt eltűnik.
A dolgok élete olyan, mint a vágtató ló: nincs mozdulat, amely ne hozna változást.
Amikor egy íjász nem a trófeákért lő, akkor teljes birtokában van a képességeinek. Ha egy bronzcsatáért lő, akkor már rögtön ideges lesz... A díj miatt vívódik. Már számít neki. Többet gondol a nyerésre, mint a lövésre, és a győzelem akarása megfosztja erejétől.
Facebook
Pinterest