Idézetek az állatokról
A sirály az öböl partja fölött szállt, amikor megpillantott egy egeret. Leszállt az égből, és megkérdezte a rágcsálót: - Hol vannak a szárnyaid? Minden állatnak megvan a maga nyelve, és az egér nem értette, hogy mit beszél a madár. De az feltűnt neki, hogy van rajta két nagy, furcsa valami, ami a testéből nő ki. "Biztosan beteg szegény" - gondolta az egér. A sirály észrevette, hogy az egér a szárnyait bámulja, és azt mondta: - Szegénykém. Megtámadtak a szörnyek, megsüketítettek és ellopták a szárnyadat. Megrendülten a csőrébe vette a kis állatot, és elvitte egy sétarepülésre az egekbe. "Biztosan hiányzott már neki, hadd élvezze egy kicsit" - gondolta, miközben repült vele. Azután óvatosan visszatette a földre. Az egér hónapokig mélységesen boldogtalan volt, hiszen megismerte a magasságot, és egy óriási, gyönyörű világ látványa tárult elé. De ahogy telt-múlt az idő, újra hozzászokott saját kis egérlétéhez, és azt gondolta, hogy a csoda, amit átélt, nem volt több egy szép álomnál.
Aki nem szereti az állatokat, az embereket sem szereti igazán.
Már nem vadkutya, hanem a legjobb barát a neve, mert barátunk lesz örökre, örökre, örökre.
Vásárolj egy kutyust, és a pénzedért feltétel nélküli szeretetet kapsz.
Mivel több az ember az állatnál? Semmivel - minden csak hiúság.
A lovak mindig is sokkal többet megértettek, mint amit hajlandók voltak elárulni. Nem könnyű megállni, hogy előbb-utóbb ne formáljunk valamiféle véleményt egy másik lényről, ha az a másik lény nap nap után folyton a hátunkon lovagol. Másrészt viszont minden további nélkül lehetséges, hogy valaki nap nap után folyton egy másik lény hátán lovagoljon anélkül, hogy egy árva gondolatot szentelne is neki.
A kutyánál nincs tökéletesebb teremtmény. (...) Felvidít és szórakoztat, barát és harcos egyben. És nem kér mást, csak hogy szeressük.
Minden kutya a mennybe jut, mert nem olyanok, mint az emberek. A kutyák természetüknél fogva jók és hűségesek.
Charlie - Minden kutya a mennybe jut c. film
A madarak megtanulnak énekelni, ami nem jelenti azt, hogy ezzel több élelemhez jutnának, megmenekülnének a ragadozóktól, vagy távol tarthatnák az élősködőket. (...) Azért énekelnek, hogy felhívják magukra a másik nem figyelmét, és fönntarthassák a fajukat.
Ameddig az emberek azt gondolják, hogy az állatok nem éreznek, addig az állatoknak azt kell érezniük, hogy az emberek nem gondolkodnak.
Hála a gondviselésnek, a kutyák morálja nem züllött le még annyira, hogy ellenszenvüket udvarias csóválással takarnák - ahogyan az ember teszi. Ők, ha nem tetszik valaki, őszintén megugatják! Szembe! Az emberi társadalom ezt csak hát mögött csinálja, de annál dühösebben!
Az ember megtanulhatja a sablonokat, a biológiát, a rendszertani besorolást és a fajra jellemző viselkedést, de soha nem tudhat meg mindent egy állatról.
A madaraknak előbb-utóbb meg kell tanulniuk repülni. Nem akadályozhatjuk meg, bármennyire is szeretnénk őket ott tartani a biztonságos fészekben.
Egy róka úgy mentette meg a kölykeit a haláltól, hogy amikor közeledtek a vadászok, kirohant a fészkéből, át a nyílt mezőn, s miközben magára csalta a figyelmüket, és szitává lőtték őt - a kölykei elfutottak. Így működik az "állati szeretet".
Figyelj csak a tücsök dalára, ha hangosan csattog az őszi éjben, azt sírja, hogy majd meghal nemsokára.
Facebook
Pinterest