Vita
Sokszor előfordul, hogy a találkozás konfliktusba ágyazódik. Ahol párbeszédet folytatnak, ott konfliktus keletkezik: logikus és előre látható, hogy így legyen. Nem szabad félnünk tőle, sem letagadnunk, hanem el kell fogadnunk.
Mindenki csak addig hisz a másiknak, amíg az állításai teljesen stimmelnek azzal, amit ő gondol. Ezen érdemes lenne változtatni, jó lenne meghallgatni, meghallani egymást.
A házasságban a túléléshez néha szükséges, hogy a partnerek odaálljanak egymás elé, és mindketten torkuk szakadtából üvöltsenek. Ezt hívjuk az "igazság pillanatának". Ez az a pillanat, amikor a párok szabad folyást engednek az addig felgyülemlő nézeteltéréseknek, és ezzel nyugvópontra jutnak a dolgok.
Ez a szép a vitában. (...) Ha jól érvelsz, nem tévedhetsz.
Meg kell értenünk a másik problémáját is ahhoz, hogy feloldódjanak a konfliktusok.
Nem jó vitapartner, aki ragaszkodik egy mondatához, és mindenre ugyanazt a sztereotip szöveget vágja rá. Kitalálja magának, hogy "pitypalatty", és ha hússzor rákérdezel, akkor is pitypalatty, ha cáfolod, akkor is pitypalatty. Na, ezekkel a beszélgetőtársakkal nem nagyon lehet mit kezdeni, igazi energiavámpírok.
Az ember azért kiabál olyan hangosan, mert a nyelve elégtelen, így akarja elnyomni mások szavát.
Az ember ne veszítse el az eszét és ne veszekedjék azokkal, akik ragaszkodnak hozzá.
Vitassuk meg azt, amiben nem értünk egyet, méghozzá úgy, ahogy kultúremberekhez illik, érvekre érvekkel, tényekre tényekkel. A puszta elutasítás még soha nem vezetett értelmes eredményhez. Az okos viták azonban igen.
Facebook
Pinterest