Vita
Nehéz ott énekelni s bírálni nem lehet, hol döfnek és leütnek bölcs érvelés helyett.
Minden vitának két oldala van. Lehet, hogy mindenki téved, vagy mindenkinek igaza van.
nem baj ha a szerelmespárok összevesznek míg szívük egymásért lángol ne szomorkodj légy vidám szelíd harag szenvedélyes kibékülés ez az amit a szerelem kíván
Egy elvem van: asszonyokkal nem szabad vitatkozni. Miért? Mert az asszonynak úgyis igaza van... A leghosszabb vitatkozásnak is az a vége, hogy az asszonynak igaza van. Mért ne előzzük meg akkor? Mire való a sok beszéd, a sok keserűség: mert hisz az asszony nem azért vitatkozik, hogy meggyőzessék, vagy mást meggyőzzön, csak hogy győzzön... Érzés az asszonynál minden ellentmondás... És azért van igaza, mert nem a fejével vitatkozik, hanem a szívével. A férj pedig könnyen téved: de a szív soha.
A vita elengedhetetlen az ismeretlen felé tartó folyamatban. Ha olyan problémát kívánunk megoldani, amelyet még sohasem oldott meg senki, akkor az ismeretlenre nyíló ajtót tárva-nyitva kell tartanunk.
A cáfolás nem az ellenfél kijavítása vagy kiiktatása. Előfordulhat, hogy a vitában az ellenfél szándékosan követ el hibát, azért, hogy elterelje a figyelmünket lényeges érveinek a számbavételéről.
Minden emberi kapcsolat és kommunikáció kreatív forrása a vita. Egy olyan kapcsolatban vagy közösségben, amelyben a feleket a teljes véleményazonosság és a vitázástól való félelem irányítja, lehet nagy a biztonságérzet, de biztosan kicsi a változásra való képesség. A vitamentes kapcsolatok és társadalmak, bármennyire ideálisnak tűnnek is, sérülékenyebbek, akár a lázat soha át nem élt szervezet.
A vitában a gondolkodó és másikért felelős személyiség, a veszekedésben pedig az önző vagy elkeseredett, haragos ember hangját halljuk. Különös, de a különbség lényegében ennyi: a veszekedésben egyedül, a vitában együtt vagyunk.
A vitába csak úgy mehetünk bele, hogy tisztában vagyunk azzal: minden dolognak két oldala van, hogy igazságunk nem kizárólagos, hogy a játszmának nem csak egyetlen győztese lehet. Ezért késznek kell lennünk arra is, hogy az észszerű ellenérvek hatására megváltoztassuk a véleményünket.