Vers
A gyermeki szeretet logikája:
Szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája:
Szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja:
Szeretlek, mert szükségem van rád,
Az igaz szeretet azt mondja:
Szükségem van rád, mert szeretlek.
A szorzás tényezőiről írtunk dolgozatot.
Nem is lett olyan rossz, de azért jó se.
Hármas.
Ebben a félévben ez már a negyedik.
De sem az anyu, sem a Tünde néni nem akarja elismerni,
hogy négy hármas az ugyanannyi, mint három négyes.
Hiszen a szorzás tényezői felcserélhetők!
Az eredmény hibás lett egy nulla miatt,
a dolgozat egyes lett a hiba miatt,
a félévim hármas lett az egyes miatt,
az anyu meg mérges lett a hármas miatt,
az ajándék ugrott a méreg miatt,
és mindez egy semmi nulla miatt!
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
A Mikulás gyorsan eljő,
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből
és hangokból míg összeáll csodád,
hol vagyunk már a hajszolt holnapokban!
Fáradt jelenből hajlunk múltba át.
Nem gyermekkorba kívánkozom vissza,
csak felnőttként rejtélyed keresem,
múlt öröm, havas, piros táncú szépség -,
s fehér időd búcsúzó szívemen.
Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbujtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarodtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok viszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon át.
Van ám nagy-nagy izgulás,
Suttogás meg pirulás,
Hogy jön-e a Mikulás.
Ragyog a hó, mint a prizma,
Ablakban a sok kis csizma,
Sokan várnak kipirulva,
Csacsogva, bízva, izgulva,
Gyere hozzánk, Mikulás!
Kipp-kopp, kipp-kopp,
ki van az ajtóban?
(...)
Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.
Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Facebook
Pinterest