Város
Ha egy helyre zsúfolódik egymillió ember, előbb-utóbb kialakítják maguknak az élhető körülményeket.
Várost deltába építeni fogadás, hogy a természet szabta játékban mi nyerjük a partikat a végtelenségig. Ilyen fogadást csakis elveszíthetünk.
Ha nem bíznak többé egy város jövőjében, az éppúgy gyilkolhat, mint akármelyik természeti vagy emberi pusztító erő.
A digitális korszak fordított középkor: régen úgy volt, hogy "a városi levegő szabaddá tesz", most viszont beteggé.
Vannak városok és vannak leányok, kik annál vonzóbbak, minél távolabbról nézi őket az ember.
Nagy kiváltság a világ egyik legszebb városában élni. De ezt a kiváltságot ki is kell használni, különben semmit sem ér.
Számos várost mintha csak az autóforgalom számára terveztek volna, pedig ha a szélvédőn keresztül szemlélünk egy várost, az nem sokkal több, mint ha fényképen nézegetnénk.
A város egy szuperorganizmus, olyan, mint egy termeszvár. De még csak részlegesen fejlődött ki, tele van megoldatlan problémákkal. A termeszvár kitűnően légkondicionált hely, friss levegő járja át, míg a városaink szennytől bűzlenek és problémákkal küzdenek. De ez még nem jelenti azt, hogy nem fejlődnek. Az igazán izgalmas kérdés az, hogy elég gyors lesz-e a fejlődésük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak az általuk előidézett változásokhoz.
Az apróhirdetéseket át szoktam futni, mert az, hogy ki mit ad el, vagy mit szeretne venni, többet elárul egy kerület életéről, mint a manipulált, optimizmustól duzzadó beszámolók a felújított játszóterekről és szépülő parkokról.
A városokba tömörült már az emberiség kilencven százaléka. A városok vezetőivel a lakosok sokkal közvetlenebb kapcsolatot tarthatnak, és a politikai színjátékoknak vége. Az emberi lét értelme az emberi kapcsolatok gazdagságában rejlik, és az új rendben minden lehetőség adva lesz, hogy a kapcsolatok gazdagodjanak.
Vannak városok, amelyek mindörökre becsomagolt dobozok maradnak, megoldatlan rejtélyek, még az állhatatos utazók sem fejthetik fel titkaikat, mert meg sem érzik azokat. Az ilyen városokat senki sem értheti meg igazán, csak akik a falai közt születtek.
Városon mintegy színjátszói vagyunk az életnek, s csupán szerepei tulajdonaink; falun magok vagyunk a személyek, sajátunk az élet úgy bajával, mint örömével együtt. Városokon szétoszlunk érzeményeinkkel, s kis köreink biztos érzelmei elfúladnak a zaj tengerében; falun önmagunkba vonulva boldogítnak azok: itt hozzánk simul az élet, mely városon bő köntösként áll el tőlünk.
A városok felnagyított mágneses terek. Lármásak és zsúfoltak, de vonzzák és meg is tartják mindazokat, akik készek kiállni a nyüzsgés okozta megpróbáltatásokat, mert keresnek valamit: egészen pontosan egymást.
Facebook
Pinterest