Válás
Bocsika mindenkitől, elnéztük egymást, én nem ezt a hapsit akartam. Remélem, jól mulattatok a lagzimon, holnap gyertek el a válási partimra! Köszi, puszi!
Számos elvált nő állítja, hogy amikor elkezdte szervezni a szertartást, még biztos volt az érzéseiben, és mire az oltár elé került, már nem.
Egy nőt akkor éri a legnagyobb csapás, ha a szeretője után a férjét is elveszíti.
A válás szinte az egyetlen területe az életnek - köszönhetően a bírói pálya elnőiesedéséinek -, ahol gyorsan, legálisan meggazdagodhat egy nő.
A "válás" és a "kirablás" azonos jelentésű szavak. Legalábbis jómódú férjek számára.
Miért olyan sok a válás manapság? Azért, mert már nem nagycsaládokban élünk. Régen úgy volt, hogy amikor egy férfi és egy nő összeházasodott, az asszony sokkal több rokonnal beszélgethetett mindenféléről. A férj pedig sokkal több havernak mesélhetett ostoba vicceket. (...) A legtöbben azonban, ha megházasodunk, csak egy új társat jelentünk a másiknak. A férjnek lesz egy új haverja, de az egy nő. A feleségnek lesz még valakije, akivel mindenféléről beszélgethet, de az egy férfi.
A halál nagyban különbözik a válástól, mivel a korán elhunyt hitvest az ember hajlamos az egekig magasztalni. Akit a halál elragad tőlünk, annak könnyen elfelejtjük minden hibáját. Ám a válás után épp ellenkezőleg: az ember már csak egykori élettársa negatívumaira emlékszik vissza.
A válókereset beadása még nem jelent válást! Amíg azt ki nem mondják, addig puszta összezördülésről van szó a házastársak között, semmi egyébről.