Válás
A válás szar dolog. (...) Mind azzal áltatjuk magunkat, hogy a gyerekek nem érzik meg, hogy még mindig jobb nekik, mintha abban kell élniük, hogy két ember üvöltözik egymással, csak éppen sosem merjük megkérdezni tőlük, hogy szerintük mi az igazság.
Az átlátni, az nem jövő heti műsorújság.
A boldognak lenni, az nem csokigyár.
A felismerni, az nem államilag finanszírozott képzés.
Az együtt érezni, az nem összehasonlító élettudomány.
A különélni, az nem egy rosszul szigetelő gipszkartonfal.
Elválni valakitől, csak mert nem szereted, legalább olyan butaság, mint megházasodni, csak mert szereted.
Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele.
Ha azt nem nézed meg, kihez mész hozzá, legalább arra figyelj oda, kitől válsz el!
Sokan úgy vélik, hogy az életre szóló boldogtalanságtól csak a válás mentheti meg őket. Túlélési technikaként folyamodnak a váláshoz, és a legtöbben abban bíznak, hogy az életük egyszer majd rendbe jön valaki másnak az oldalán. (...) Legtöbben arról számolnak be, hogy a második házasságukban ugyanaz a folyamat zajlott le, mint az elsőben. Az egyetlen különbség csupán az, hogy másodszor hamarabb jutottak el a teljes kétségbeesés állapotába.
A neveltetésünkből eredően a kultúránkat minden irányból átható bűntudat miatt azt gondoljuk, hogy a válás egyenlő a bukással. Mintha valami szégyenteljes dolog lenne azt mondani valakinek, hogy köszönöm szépen, többé nem kérek ebből a kapcsolatból. Azt gondoljuk, aki elvált, az kudarcot vallott. Rajtam kitör a frász ettől a hozzáállástól.
A megcsalás ott kezdődik, hogy a feleségemmel kézen fogva megyünk az utcán, ő pedig megnéz egy jóképű férfit, én meg egy csinos nőt? Ha nem itt, akkor hol? Fejben dől el vagy már a bőrfelületek érintkezése kell hozzá? Nem. Nekem a megcsalást az jelenti, amikor egy férfi elhagyja a családját egy másik nőért.
Nincs tragikusabb annál, mint amikor két ember, akik korábban szerették egymást és összeházasodtak, agyban, ágyban és lélekben is úgy elhidegülnek egymástól, hogy a válás mellett döntenek. Ezekben a helyzetekben mindenki sérül, főleg a szerencsétlen gyerekek, akik nem tehetnek semmiről.
Vitatnám, hogy a válás az érzelmi érettség jele volna (...). Arra utal, hogy az illető képtelen lendületben tartani a dolgokat, miután elcsendesült az a szép, gondtalan eksztázis.
Amikor a szerelem elillan egy házasságból, a gyerekek jelentik a maltert a téglák között. Ha a gyerekek elmennek, a téglák csak úgy hevernek egymáson. S amikor a gyerekek meghalnak, minden elenyészik.
Facebook
Pinterest