Útkeresés
Begubózás nélkül nincs sem testi, sem szellemi továbblépés. Úgy tűnik számomra, hogy a gubóban lét alapfeltétele az életnek (...). Saját sorsot csak saját gubódban nyerhetsz.
Életünket most erdőrengetegnek képzelem, amelyben mindenki képességének megfelelő tudással, erkölccsel, tapasztalatokban edzett bölcsességgel élezett fejszéjével vág magának utat, esetleg ösvényt az értelme határáig húzódó világában. A sűrűség bódító leheletében szuszog a figyelmeztetés: ne vágj ki minden fát! Az ember néha mégis, mint megveszekedett fejsze, ide-oda csapkod, pánikol, mert nem találja a megfejthetetlenül göcsörtös mindennapokból a megnyugváshoz vezető, az örömmel járható aszfaltot.
Borzasztó nehéz azt a pici lukat ebben a baromi nagy tölcsérben megtalálni, ahova te pont beleillesz.
Nem a kiválasztott útjainkban van a lényeg, hanem abban, hogy a bensőnk késztessen kiválasztani az útjainkat.
Az út talán egyenesnek tűnik, ha visszatekintünk. Útközben azonban gyakran eltévedünk.
Nem a térkép visz a célodig, ahhoz hajó kell, térkép nélkül viszont hiába van hajód. Ha ezt az igazságot felismered, megleled az utad és az egyensúlyod.
Mindenkinek megvan a saját útja, és ezt az utat sajnos mindenkinek magának kell megkeresnie.
Kezdetben minden Egy volt az Égben, vagy azon a helyen, amelyet így ismerünk. Te is Egy voltál, de a születés kettészakított, eltépett önmagadtól. Most a Földre jöttél keresni lélekrészed: utad értelmévé vált a keresés. Miközben megéled a hétköznapok történéseit, öntudatlanul is őt keresed. Ez a feladatod: eggyé válni lelked másik felével, akitől a Földre érkezés pillanatában elszakított az Élet.
Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.
Facebook
Pinterest