Titkolt szerelem
El lehet-e titkolni a szerelmet?
Lehet észre nem venni?
Félreérteni?
Rosszkor találkozni?
Későn. Korán.
Vagy a titok léte: nem-lét?
Hány ember kell egy szerelemhez?
És hány ahhoz, hogy egy történet legyen?
Óh, mennyivel nehezebb teher a szerelem, mint a gyűlölet, mennyivel nehezebb eltitkolni azt, mint emezt.
Láttam tegnap egy párt (...) kéz a kézben. Ez nekünk sosem adatik meg. Örökké titkolóznunk kell. Őrizetlen egy mosolyt sem válthatunk, se gyűrűt. Csak tünékeny, lopott percek jutnak nekünk.
Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet. Ha pedig viszonzásra talál, akkor lidércfényszerűen olyan mocsaras vadonba csalogat, amelyből nincs többé menekvés.
Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy, hogy közben a másik szemébe néz. És nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében. Még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik, és a legrosszabb helyen, a legrosszabb időben tör a felszínre.
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd, bánatod.
Ne tudjon senki más felőle,
Csak ő, kitől kapod.
Üres szivűek sokasága
Irigyli gyönyöröd;
Ha hozzáférhet, összetépi
És mulat bánatod fölött.
A szerelem a legboldogítóbb, ha titkos s mégis keresi a módokat, hogy világosságra jöhessen!
De amint van okom,
Nem hordani többé
A titkolt szerelemnek
Életölő fájdalmát:
Szintúgy van okom,
Elfojtani lelkem
Mélységes mélyében e titkot.
Miért titkolnám el szerelmem? Hiába rejtem el szívemet mások elől - magam hova rejtőznék előle?
Tényleg tetszik nekem. Nem tehetek róla. Egyszerűen tetszik. Nem számít, milyen elszántan játszom meg, hogy nem így van, ettől még igaz.
A szerelem túlságosan hatalmas ahhoz, hogy sokáig rejtegessük. Aki ellenáll, viselnie kell a következményeket. Aki beismeri, annak is. Szerelmet vallani lehet megszégyenítő és felszabadító is. Ez viszont csak a másik félen múlik.