Tanulás
Az ember sajátos tanuló lény, akinek a társak felismerése mellett az önkényes kulturális rendszerekre fel kell készülnie. A hagyományos, vertikálisan működő tudásátadást azonban ma a horizontális pedagógia: a kortársak, munkatársak, az internet világa váltja fel.
Mivel egy boldog gyerek számára a tanulás egyet jelent a szórakozással, a kislányod egy- és ötéves kora között sokkal többet fog tanulni magától, mint később az iskolában. Az is nagyon szomorú dolog, ha a szülők túlságosan elfoglaltak, és nincs idejük a kis totyogóval játszani, mindenfélét csinálni, ám az már egyenesen tragikus, hogy mire ezek a gyerekek iskolába kerülnek, kivész belőlük a felfedezés szeretete.
Tanulj, tudj, törekedj; nyújtsd a kezed csak azért is - de akkor számolj azzal, hogy engedelmes eszköze leszel fölötteseidnek. Vagy a felsőbbség szolgálatát kell vállalnod feltétel nélkül, vagy a bandafegyelmet; vagy a kényszerítők, vagy a kényszerítettek falkája fogad be, s még jó, ha mindkettő ki nem tagad! Két tűz között állasz, két út áll előtted, mindössze kettő, s hogy kedvedre választhatsz, a rossz meg a rosszabb között - ez épp a szabadság.
Különös dolog a tanulás; minél tovább haladok, annál több olyan dolgot látok, aminek eddig a létezéséről sem tudtam.
Kamaszkorban könnyebben megszerezhetők és tartósabbak az emlékek, mint felnőttkorban. Erről nem szabad megfeledkeznünk! Kamaszkorban kell megtalálnunk az erősségeinket és kiaknáznunk a kialakuló tehetséget. Ekkor számíthatunk a legjobb eredményekre a tanulási és érzelmi problémák megoldásával kapcsolatban.
Az agy plaszticitásával kapcsolatban az a jó hír, hogy bár gyermek- és kamaszkorban ér a csúcsra, soha nem múlik el teljesen - legalábbis, amíg élünk. Minél többet tanulunk, annál könnyebb egy újabb dolgot megtanulni.
Mindaz, amit megtanulunk és átélünk, legyen az kellemes vagy kellemetlen élmény, enyhe vagy súlyos, megváltoztatja az agyunkat.
Küzdj azért, hogy fejlődésben maradhass! A jó vezetők mindig jó tanulók is.
Az is lényeges, hogy ti mint szülők mit vártok el a gyerekeitektől. Segítetek levenni a válláról egy csomó megfelelni akarást, és biztatjátok, terelgetitek, hogy azt fejlessze magában, amit szeret, vagy azt követeltek meg, hogy kitűnő legyen? A gyerekek egy része annyira okos, hogy mint a szivacs a vizet, úgy szívja magába az információt. Elég csak figyelnie, tanulnia sem kell otthon. Szuper! Nagyszerű! A másik részük meg hazamegy, és két-három-négy órán át gyakorol, tanul, azután pedig szorong, ha valamit nem tud. Az ilyen gyerekből ugyanilyen, rettegő és megfelelni akaró felnőtt lesz, ami előbb-utóbb megbosszulja önmagát, mert a lelket nem lehet becsapni. Szóval, ne szívjátok a vérét! Ne akarjátok, hogy kitűnő tanuló legyen! Örüljetek, ha ez könnyedén megy, de ne várjátok el!
Nem szabad azt hinnünk, csakis az iskolától várható a gyerekünk boldogulása. Tanuljon, de ne szakadjon bele, ne szorongjon! Legyen gyerekkora, amikor a képességeit (észrevétlenül) fejlesztő, játszó gyermek lehet, nem pedig az állandó megfelelni akarástól parázó tanulógép.
Megpróbáltam az árral úszni az iskolában. De ami ott tanultam, és amit tanítani akartak, valahogy nem találkozott egymással. Nem volt közös halmazuk.
Facebook
Pinterest