Szeretlek
Ajkad mosolygása kárt csinált eszembe';
Nem tudom, ki vagy, csak azt tudom: szeretlek!
Mint vászont a festék,
mint szemeim a fényt,
mint a testet az árnyék.
Úgy szeretlek.
Sosem fogok betelni veled, mindhalálig szeretlek, totyakosan is kívánni foglak.
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Szeretlek, tudd meg, hiába titkolom,
A lakat zárva, de a kulcsát itt hagyom.
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vágytál,
De mégis jobban szeretlek másnál.