Szerelembe esni
Van, hogy zuhanni kezdesz. Beleesel valakibe, akibe nem kellene. Belehullsz, mint egy örvénybe, akkor is, ha nem akarod. Mert nem az akaratodon vagy a szándékodon múlik, és még csak azon sem, hogy a kérdéses személy hozzád való-e. Talán inkább a feromonokhoz van köze az egésznek, olyasvalamihez, ami illékony és megfoghatatlan, mégis valóságos.
Az igazi bilincs nem fémből készül. Nem kulcs nyitja. Semmi nem nyitja. Annyira erős. Egy szempár. Egy mosoly. Egy nevetés. Egy érzés. Egy Nő. Akiből nincs szabadulás.
Ez az együttlét, ez a néhány nap aztán az egész életemre kihatott. Nem csak azért, mert a közös élet reményét mutatta fel, hanem mert sok kérdést hagyott megválaszolatlanul. Méghozzá az összes olyan kérdést, amire választ keres az ember.
Amikor azt mondjuk, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, akkor a szeretett személy jelenlétében megéljük saját legbelső lényünket. Ezt megélve beleszeretünk ebbe az élménybe, mert ez a szeretet élménye. Más szóval, a szerelembe - pontosabban annak élményébe - vagyunk szerelmesek.
Mindig történetbe leszünk szerelmesek, nem névbe, testbe, hanem abba, ami meg van írva benne.
Mi döntjük el, hogy kibe szeretünk bele, és nem csak úgy megesik velünk.
A valódi szerelem spontán, kiszámíthatatlan, és fellángolhat attól is, ha valaki felolvas egy levelet a tengerparton, egy elhagyatott postaláda mellett, egy viharos szeptemberi délutánon.
Ha beleszeretsz valakibe, a többi dolog már nem is számít annyira. Sokszor egyes-egyedül az a bizonyos személy számít. A világgal szembeni összes elvárásodat kidobod az ablakon. Az észérvek, amelyek addigi életedet irányították, egyszeriben szertefoszlanak. Az emberek, ha szerelmesek lesznek, általában elhagyják addig imádott családjukat, feladják a munkájukat és a pozíciójukat, elvesztik a barátaikat, megváltozik a hitük, elveszítik a stílusérzéküket, elvesztik az eszüket, és korábban szörnyűnek tartott zenéket kezdenek el hallgatni.
Óh, barnán sötétlő szemek
Túl hosszan néztelek titeket,
S ezért a pillantásotok
Nem hagyja el a szívemet.
Egymásra mosolygunk, és bár milliónyi ok van rá, hogy ne tegyem, ahogy ránézek, akaratlanul is azt érzem, hogy beleszeretek.
Ijesztő dolog, amikor az ember szerelembe esik. Nem véletlenül mondják azt, hogy esik, és nem azt, hogy "lágyan szerelembe ringott". A zuhanás mindig félelmetes. A ringás inkább álomszerű.
- Mért lesznek szerelmesek az emberek folyton és mindenhol?
- (...) Nem kell megérteni a vizet ahhoz, hogy fejest ugorjunk belé!
Szerelembe esni tudvalevőleg egyet jelent azzal, hogy egyszer csak nem ismerjük ki magunkat többé.
Hogy szerelmes legyél valakibe, ahhoz aligha elég csupán beszélgetned vele, hanem a mozdulataiba, az illatába, a másokra gyakorolt vonzerejébe, otthonának a stílusába, az öltözködésébe, a nevetésébe és a hangjába, a gyors észjárásába és a tettrekészségébe szeretsz bele, abba, ahogyan más nők megszólítják és ránéznek.
Talán csak akkor eshetünk szerelembe, ha nem tudjuk pontosan, kibe is szeretünk bele.
Facebook
Pinterest