Szerelembe esni
Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.
Egy dolog ránézni egy pasira, és azt mondani: nem rossz. De nem kell mindjárt fülig bele is esni. Különben az embert folyton ide-oda dobálná az élet, valahányszor a véletlen az útjába sodor egy jóképű fickót.
Ellentétben a közfelfogással, a szerelem nem olyasvalami, amibe tehetetlenül "beleesünk". Nem "ránk szakad". (...) Mindig van egy semleges pont, ahol az ember engedélyt ad magának arra, hogy szeressen vagy ne szeressen. (...) Ez a pillanat, amikor még dönthetünk.
Ahol szerelem gyúl, ott olyan bölcsesség születhet, amely képes ledönteni a szabályokat és hidakat verni. Megértés támadhat az iránt, ami korábban idegennek tűnt.
A szerelembe esés, bár spontán módon történik, korántsem véletlenszerű - a spirituális életben nincsenek véletlenek, csak még fel nem ismert minták.
A szerelembe esés megélése könnyen leírható állapot. Hasonlították már a gyönyörök ezreihez, a méz édességétől a rózsa illatáig. Seregnyi elképzelése vesz körbe minket, mintha teljes dömpingjük valahogy gyógyír lehetne mélyen rejlő bizonytalanságunkra. De amint a szerelem valódi napja felvirrad, sugarai minden románcnál fényesebben beragyogják arcunkat, mivel a románc tömény szerelem és vágy, mohó sóvárgás és érzékeny fájdalom, egy pillanatnyi érzés öröme és a pillanatnyi elválás agóniája.
Facebook
Pinterest