Szerelem természete
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő... azt adott nekem.
Vádolni valakit azért, hogy szerelmes lett vagy szerelme elmult, ostobaság (...); a szerelem és gyűlölet nem tőlünk függ.
A szerelem, ha még oly "igazi" is, nem a legmagasabb szintű kapcsolódás ember és ember között. Nem elég stabil. Hullámzik.
Minden elért szerelem elveszteti velünk a paradicsomot, és midőn az "angyal" lassanként asszonnyá, az "isten" férfivá válik, ezen átalakulással együtt elsüllyed az a csodakert is, örök tavaszával és hervadhatlan virágaival, melyben csak addig bírunk eligazodni, amíg - csodálatos, de igaz - a kis pajkos isten befogva tartja szemeinket.
A szerelem a poklok lángjának zenéje s a zene az aggok szívét is megtáncoltatja még.
A szerelem olyan mint a "szeret, nem szeret-virág", amely szirmát epedve tárja széjjel, ha jön az éjszaka és olyan mint az anemóna, amely egy lehelletre is becsukódik és egyetlen érintésbe is belehal.
A szerelem az ember szivét gombás kertté varázsolja el, buja szemérmetlen kertté, amelyben titokzatos, szemtelen gombák duzzadoznak, burjánzanak.
Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.
A szerelem olyan mint a mély hit, mindent elhagy magától ragadtatni, és viszont minden szenvedéssel elhagyja magát halmoztatni, de erős marad erőtlenségében is.
Fertőző-e a szerelem, ahogy a nátha? Vagy inkább egy vírus, ami fokozatosan keríti hatalmába az embert, amíg a semmit sem gyanító egyén rosszul nem lesz a szerelemtől, el nem eped tőle, mellékhatásai térdre nem kényszerítik?
A szerelem olyan, mint a hegyi patak, ha elfogják a folyását, akadályokat gördítenek útjába, nő-nő, egyre csak nő, mig oly erős nem lesz, hogy a legerősebb sziklát is elmozdítja útjából.
Ez a kettősség is szerelem: fáj, hogy fáradt vagyok, és örülsz, hogy miattad nem pihenek. És én is így vagyok, talán csak nagyobb méretekben: fáj, hogy vagy, hogy nélküled gondolkozni is boldogtalan, és örülök, hogy véled boldog lehetek. Fáj, hogy muszáj szeretnem téged, ha akarom, ha nem, és örülök, hogy téged szerethetlek.
A szerelem olyan tiszta láng, hogy nem loboghat sokáig abban a levegőben, melyet mi beszívunk, de bölcsen cselekszünk, ha a szeretet mécsesét meggyújtjuk rajta, mielőtt teljesen kialudnék.
Facebook
Pinterest