Arsene Houssaye

Húsztól negyvenig a szerelemről ír az ember, anélkül, hogy tudná, mi a szerelem. S mikor már tudatosan ír, akkor látja be, mennyivel szebb volt a tudatlansága, mint az a művészet, amelyet fájdalmak és csalódások árán szerzett meg.

Mikor szerelemért játszunk nővel, sohasem szabad megmutatni kártyáinkat.

A nők annyira hadilábon állnak az igazsággal, hogy hazugságaikban mindig van egy kis igazmondás és igazmondásukban mindig egy kis hazugság.

A mai szerelem egyik kezében órát tart, a másikban fényes tárcát.

Az erény olyan, mint a szépség: nem tudni, hol kezdődik és azt sem, hol végződik.

A házasságban az ellentétek szülik a harmóniát. Mert nem lehet egyetlen hangjeggyel dallamot és egyetlen színnel festményt készíteni.

A szerelem olyan, mint a költészet, amely a régi tárgyhoz mindig új versformát talál ki.

Ha van a háborúnak minisztere, miért nincs a szerelemnek is? Hisz az is szüntelen háború.

A szerelemben az emlékezésnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy csak a kedves arcok mosolyát nem feledi el.

A szerelem gyümölcs, amelyet le kell szedni, a nélkül, hogy az ágat letörnők.

A szerelem olyan fonal, amelynek a két végét a nő a kezében tartja. Mi gombolyítjuk fel.

Isten minden öröm mellé bánatot is adott. A paradicsom egyik kapuja közvetlenül a pokolba nyílik.

Ha azt akarjuk tudni, mennyire tud bennünket valamely nő gyűlölni: emékeznünk kell arra, mennyire szerettük őt.

A szerelem olyan, mint az erős likőr. Az ember tudja, hogy halálthozó, mégis újra visszatér hozzá.