Szenteste
A gondolat, hogy a mai este a szeretet ünnepe, mintha néhány fagyos lélegzetvétel idejére jobb hellyé tenné a világot. És ezen az sem változtat, hogy nemcsak ölelkezés és csókolózás, de veszekedés és verekedés is lesz a fenyőfa alatt. A lényeg a gondolat. És lehet, hogy ennyi a titka az egésznek.
Az uralkodó nézet szerint (...) nincs annál tragikusabb, mint egyedül tölteni a Szentestét - ha ez bárhol szóba kerül, jobban sajnálnak, mintha elárvereznék a lakásodat, autóbalesetben lebénulnál és megdöglene a kutyád is. Ez egy hülyeség, és semmiképp ne hidd el! A keresztény hagyomány szerint a karácsony valóban a család, a szeretet és az összetartás ünnepe, de még a keresztények sem állították azt soha, hogy lúzer vagy, ha egyedül töltesz egy estét.
Szenteste délután, ahogy lemegy a Nap, minden elcsendesedik, sorra gyúlnak a színes fények az ablakok mögött, olyankor érezzük igazán, ki mennyire magányos. Nincs még egy ilyen, család nélkül már-már elviselhetetlen ünnep az univerzumban.
A szenteste különleges. Utána már szertefoszlik a varázs, és beköszönt a lehangoltság.
A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök - ide.
Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngettyűznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között
díszítve aranyozott útravalóval.
Beköszöntött Szenteste, és Én totál ki lettem - mivel egész nap a fát díszítettem. Hogyha azt kérditek, a sok munka hol van, megmutatom nektek, miket varázsoltam. Mert kint a kertben a látvány tökéletes, ha megpillantjátok, a szívetek majd repes. Hatalmas sajtgolyó, kút likőrrel atom, és jódlizó manók hegynyi tejszínhabon. Akrobata csoport ugrált egymás fején át, aztán megmutatták a táncművészi vénát. S mikor már nem tudod merre kapd a fejed, felbukkan az utcán a Karácsonyi menet. Ily csodás parádét nem láttál már régen, kis cukortündérek repkedtek az égen, két vidám hóember pörgette a pálcát, pávák mögött egy sült pulyka táncolt tálcán. És mikor azt hitted, hogy láttál már mindent, egy waffel mikulás nagy kezével intett. Csupa vaj és szirup arcán a diadal - mellette a kórus, őt dicséri a dal.
A szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben!
Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre.
De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis - mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket.
Facebook
Pinterest