Szavak nélkül
Se a gonoszságnak, se a jóságnak nem kellenek szavak. A gonoszságnak azért, mert a rejtőzködést és a sötétet kedveli, a jóságnak pedig azért, mert nem szívesen dicsekszik tetteivel.
A nagy klasszikusok is úgy tartják, hogy a szerelem nyelvéhez nem kellenek szavak.
Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.
Úgy tűnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék meg a csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik egymást.
Ülsz szemben a másikkal, és nem tudod, miről beszél. Nem érted, idegen számodra. Nem tudod megközelíteni. Mert a két lélek nem beszél egymással. Nincsenek összhangban. Mindig a lelkek határozzák meg a kapcsolatot. A test csak a kifejezés eszköze. Ülsz szemben a másikkal, és szavak nélkül is tudod, mit mond. A pillantása, az arca, a mosolya, mozdulata mindent elárul. Mert a két lélek beszél ilyenkor egymással. És ha ez szemtől szemben igaz, akkor igaznak kell lennie akkor is, ha két ember távol van egymástól. Lelkeik akkor is találkozhatnak, beszélhetnek. Mert ők szabadok.
Szavak nélkül is megértheti két ember egymást. Egy pillantás vagy egy könnyed érintés elég, hogy közöljenek egymással valamit.
Néha úgy félek, hogy jönni fog egyszer egy lány, aki azt fogja látni, amit te látsz, és azt hallja, amit te hallasz, és aki szavak nélkül is meg fogja érteni, amit nekem oly sokszor hiába magyarázol...
Nem jók a szavak. Valahol talán tudja a dolgokat, szavak nélkül; s ezért nem szeret magyarázkodni. Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.
Csitt, kedvesem!
ajkam ajkadra teszem,
hogy a hang ne sodorjon el
tőlem-tőled
hogy a szó
ne takarjon el
előlem-előled
most a csend beszél
nekem-neked
most valami elkezdődik
életem-életed...
(...)
Csitt, kedvesem!
beszélgessünk
szavak nélkül
szerelmesen.
A nőnek kellenek a szerelmes szavak. Szavak nélkül szeretni nem lehet. Éppolyan lehetetlen, mint szerelmet vallani egy nagyothalló embernek.
Facebook
Pinterest