Rossz házasság
A férjem elviselhetetlen. És mégis elviselem, mert az egyébként elviselhetetlen férjem nélkül elviselhetetlen volna az élet. (...) Nem attól félek, hogy nem élném túl. Csak attól, hogy mást nem szeretnék úgy, ahogy őt.
A nők hűsége oly házasságban, melyből hiányzik a szerelem, jóformán természetellenes.
Egyesek, különösen nők számára a házasság - még ha olyan boldogtalan is (...) - menekülés valami még nagyobb boldogtalanság elől.
Van egy elméletem a házasságról (...). Mégpedig az, hogy az ember két héten belül majdnem mindig meg tudja mondani, hogy működni fog-e vagy sem. Elképesztő, mennyien ragadnak évekig, évtizedekig elnyújtott, kölcsönös önbecsapásban, hamis reményekben, amikor pedig abban az első két hétben már megkapták a választ.
Néha mintha a férj és a feleség interurbán beszélnének egymással egy rossz telefonon. Néha mintha két előre beprogramozott magnótekercset hallana az ember. És néha ott a világűr végtelen csendje. Nem tudom, melyik a szörnyűbb.
Ha egyszer bekövetkezne, hogy kiüresedik, elfogy a házasságom, akkor kertelés nélkül kilépek belőle. Mert benne maradni hazugság, felelősség, és senkinek sem jó. A szüleim ugyanis tévedtek. Amit csináltak, az sem nekik, sem nekem nem volt jó. Csak a felszínen, amiről egy kívülálló azt gondolhatta, hogy ez egy család, egy fedél alatt, szép, nyugodt élettel. Miközben apám is, anyám is elfojtásba menekült, elszürkült, engem pedig hagytak ebben a hazug színjátékban felnőni. Hagyták, hogy mindez rám vetüljön. Bűnösnek, érzéketlennek tartottam őket. Velem és az én gyerekeimmel ez nem fog megtörténni, zártam le magamban a szüleim bűnét.
Csak egyetlenegy boldog házasságot mutass nekem! Egyetlenegyet! Ismersz-e valakit - van-e olyan férfi, aki nem lett volna sokkal boldogabb, ha rögtön az esküvő után elválik és a barátságot választja?
Én, ha csak tíz percre belügyminiszter leszek egyszer, rögtön betiltom a házasságot, elképesztő károkat csinál, emberi életeket tesz tönkre, csak roncsokat hagy maga után.
A fennmaradó házasságokat boldognak tekintjük, még ha nem is boldogok.
Ha nem sikerül a házasság, nem mindig mi tehetünk róla. Vagy ha befuccsol az életünk, arról sem mindig mi tehetünk. Lehet, hogy az életünk tehet róla.
Szeretve vagyok. Most is ezt választanám. Azt a repedést, amit az erődünk falán ütöttem, még be lehet foltozni, mielőtt túl sok oda nem való dolog belekerülne. Úgyhogy hazamegyek, és újra beszorítom magam a saját életembe. Nem fogom érteni, globálisan, hogy lehet ilyen kétségbeesetten boldogtalan az ember, ha lényegében ennyire boldog.
Facebook
Pinterest