Rossz házasság
A kommunikáció hiánya szokta megölni a kapcsolatokat. A kapcsolatot, ami az egyik legfontosabb érték az életedben, ennek ellenére sokan hamarabb megszabadulnának a kapcsolatuktól, mint az autójuktól, ha választani kellene és sokan több erőfeszítést tesznek, hogy a kedvenc, haldokló mobiljukat megjavítsák, mint amennyi energiát tesznek a haldokló kapcsolatuk helyreállítására.
Lehetséges, hogy egy házasság kezdettől fogva halálra van ítélve? És akkor van vége, amikor elkezdődnek a soha meg nem oldódó problémák, vagy amikor mindketten úgy látják, hogy nem is lehet megoldani őket, vagy amikor végül minderről mások is értesülnek?
Ha házasok vagytok, akkor eddig valószínűleg megúsztátok nagy macera nélkül, mert ahol gyerek van, ott a házasfelek nem figyelnek annyira egymásra. Mindig van miről beszélni: a gyerekekről. Panaszkodtok a "szörnyű" kamaszkor miatt, forgatjátok a szemeteket, és alig várjátok, hogy felnőjenek. De vigyázzatok! Amikor a gyerekek valóban felnőnek, és kirepülnek, előfordulhat, hogy egymásra néztek, és nem lesz mit mondanotok. A gyerekek a legjobb figyelemelterelés, de sose felejtsük el, hogy egy nap majd elköltöznek.
Most mondd: ha már csak egymást öli két
ember, nem jobb, ha válik,
mint valami vétlen bűn örökét
hurcolni mindhalálig,
mikor a végső perc mécseseként
egy gyűlölt arc világlik?
Nem tart ám örökké a szerelem, mert meg tudják gyűlölni egymást az emberek. Mikor már az is idegesít, ahogy jön fel a lépcsőn a másik, tudom én. Sok házaspárnál festettem. Vannak párok, akik olyanok, mintha részegen rendelték volna egymást a neten. Vagy épp a kihűlt szerelmük láváján üldögélnek.
Néha mintha a férj és a feleség interurbán beszélnének egymással egy rossz telefonon. Néha mintha két előre beprogramozott magnótekercset hallana az ember. És néha ott a világűr végtelen csendje. Nem tudom, melyik a szörnyűbb.
A másikat megszokod pár év alatt, kiismered az ízlését, humorát. Szokták mondani, hogy milyen összeszokott páros vagyunk, befejezzük egymás mondatát. És ez az, ami engem kiakaszt. Mert tudom, hogy hogyan fejez be egy mondatot. Néha, esküszöm, (...) fel sem teszem a kérdést, mert tudom, hogy mit válaszolna rá. Aztán meg van, hogy szimplán leszarom. Ő is csal engem, én is őt, úgyse válunk el soha, hát akkor nem mindegy, hogy mi a válasza arra, hogy mi legyen vacsorára?
Az életet nem lehet szerelmi elragadtatásban tölteni és nem egy asszonynak tíz hosszú esztendeig kell unatkoznia egy olyan férfi mellett, aki néhány hétig őrjöngő szenvedély tárgya volt számára.
Valami óriási baj lehet a házasság intézményével, ha valaki, mint én, kilenc feleség után is még mindig az édesanyját tartja a világ legcsodálatosabb asszonyának...
A férfi (...) jól ismeri a különbséget a fél és az egész között. Hiszen tudja: vagy felesége van vagy egészsége.
A házasság olyan, mint a háború. Egy idő múlva senki sem tudja megállapítani, ki volt a győztes és ki a legyőzött.
A legtöbb férfi csak akkor tudja meg, mi a boldogság, amikor megnősül. Csakhogy akkor már késő.
A házasság alapvető tévedése: mindenki a másiktól várja, hogy boldoggá tegye.