Rossz házasság
Aki attól fel, hogy akár a házassága, akár a szíve egyszer megszakad, az nem él jó házasságban.
Boldogtalanul is lehet működtetni egy házasságot mint rendszert: ki viszi a gyereket óvodába, mikor megyünk a nagymamához, mikor ki segít leckét írni, és az egyéb operatív teendőket is össze lehet hangolni. A kérdés mindig az, hogy érdemes-e így élni, egymás mellett, családi menedzserként vagy asszisztensként, elfeledve azt, hogy a családon belül ott van az a nő és az a férfi, akik azért jutottak el idáig, mert valaha vonzódtak egymáshoz, szerelmesek voltak, élvezték a kettesben együtt töltött perceket, napokat.
Ha a házassághoz is kellett egy férfi meg egy nő, akkor, ha ellaposodott, és már nem működik, ahhoz is mindketten kellettek, sőt, a rendbetételéhez is kellettek volna.
Ha neked jogod van rosszul bánni velem, akkor én is rosszul bánhatok veled. Ha te nem vagy kedves hozzám, hát nekem sem muszáj. Ez a katasztrofális házasság biztos receptje.
Sok házaspár éli manapság a páros szinglik életét. Csakhogy az nem párkapcsolat. Legfeljebb lakótársi kötelék.
A házasság arra való, hogy két ember olyan problémákon őrlődjön, amelyek fel sem merülnének, ha egyedül volnának.
A házasság olyan, mint a meleg fürdő, aki nincs benne, belekívánkozik, aki pedig benne van, kikívánkozik belőle.
Készülve életed nagy frigyére,
Nézd meg, szív szívvel összefér-e?
A kéj rövid, hosszú a bú.
Egyetlen házasság sem boldog, miután megkötik. Csak ha előtte gondolunk rá, akkor tűnik boldognak.
Ha azt látom, hogy sok házasság felbomlik, hogy a házastársak nem élnek szépen, szeretetben együtt, akkor nem a házasság intézményét kell elvetnem, hanem azt kell megállapítanom, hogy sajnos sokan naivan, vakon, túl gyorsan rámentek a fekete pályára, és emiatt kisodródtak, összetörték magukat. Nem a pálya rossz, egyszerűen nem tudnak bánni a felmerülő nehézségekkel.
A szerelem abszolút keresztényies dolog. Házasság formájában magában foglalja a büntetést is.